Az 1944 és 1949 közötti időszakban két átmenet zajlott le Magyarországon, ám ezek paradox módon nem egymás után következtek be, hanem gyakorlatilag egymással párhuzamosan, és két párhuzamos világ működött. Kezdetben (1946 végéig, 1947 elejéig), a demokratikus intézményrendszer, a demokratikus garanciák kiépítése zajlott. Ugyanakkor mindezek mellett a kommunista párt részéről zajlott a szovjet típusú rendszer kiépítésének előkészítése, aminek egyik legfontosabb eleme a kisgazdapárttal szemben alkalmazott, úgynevezett szalámitaktika, míg a többi párt esetében a beolvasztás. Miközben az 1945-ös választás megalapozta az egyes pártok legitimitását, a szovjetek mindent megtettek azért, hogy a kormányban a kommunisták és a szociáldemokraták kulcstárcákat kapjanak. Ennek köszönhető, hogy bár a kisgazdák maguknak szerették volna a belügyi posztot, azt mégis az MKP szerezte meg, s ugyanígy szovjet beavatkozásnak köszönhető, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták számára utólag létrehozták a miniszterelnök-helyettesi tisztséget. Mindeközben kikiáltották a köztársaságot, amely Magyarország addigi történelmében az egyik ritka, haladó és átgondolt kísérlet volt az emberi és politikai jogok szabad gyakorlására épülő jogállam kiépítésére.