Az első számítástechnikai eszköznek tekinthető a középkori abakusz és a későbbi Napier-pálcikák (John Napier által leírt logaritmusfüggvény alapján működő első logarléc) után az 1623-ban Wilhelm Schickard thübingeni csillagász professzor által készített – a 20. századi mechanikus fordulatszámlálóhoz hasonló –, fogaskerekekkel működő, négy alapművelet elvégzésére alkalmas számolást segítő eszköz. Blaise Pascal (1623–1662) készítette az első számológépet, amelyet Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) továbbfejlesztett. 1833-tól kezdődően Charles Babbage analitikus gépet fejlesztett. A lyukkártya alkalmazását Herman Hollerith (1860–1929) egy népszámláláshoz fejlesztette ki egy adatrendező géphez, amely lyukkártyát még az 1970-es évek elején is Magyarországon Hollerith-kártya néven használtak. Az Alan Turing által 1937-ben leírt matematikai modell alapozta meg a mai modern elméleti informatikát. Konrad Zuse Z1-nek nevezte első mechanikus számítógépét, mely bináris számrendszeren alapult. Az 1900-as évek nagy nevei az Amerikában élt magyar Neumann János, Wallace J. Eckert és Howard H. Aiken. Aikennek az IBM-el 1939-ben kötött szerződése eredményeképpen 1944-ben megszületett a Harvard Mark I., ami már elektromechanikus elveken működött, ezt a számítógépet már papírszalagra felírt parancssorokkal irányították.