Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben


A -vAmód és a -vAállapot képzős határozói igenevek elemzése

Az alábbiakban a -vA képzős határozói igenevek elemzését ismertetem. A bevezetésben leírt (lásd az 1.1. alfejezetet), Richard Larson által kidolgozott VP-héjak-elméletben (Larson 1988, 1990) gyökerező többszintű frázisszerkezeten alapuló elemzésemnek fő állítása az, hogy a magyar nyelvben két -vA képző létezik. Laczkó Tibor munkáiból (Laczkó 1995a, 2000) kiindulva amellett foglalok állást, hogy a -vAállapot csak VP-hez járulhat, méghozzá olyan VP-hez, amelyben van direkt belső argumentum, mert ez a képző egy esemény résztvevőjének, a patiensnek az állapotát írja le. A -vAmód viszont mindig a maximális igei projekcióval kapcsolódik össze, legyen az vP vagy VP.

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave