Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Segédige-választás

A medialitás meglétének talán legismertebb bizonyítéka a segédige-választás. Az indogermán (például német, holland) és az újlatin (például olasz) nyelvekben megfigyelhető, hogy az igék a perfektív igeidők képzésekor nem mindig ugyanazt a segédigét választják. A segédige-választás általában az alábbi sémát követi:

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

Nyelvészet

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero