A katasztrófaturizmus a thanaturizmus egyik kiegészítő terméke, a látogatók számára különös vonzerőt jelentenek a természeti csapások és atombalesetek helyszínei. Míg a legtöbben menekülnek a természeti csapások helyszínéről, bizonyos utazók a veszélyes helyek látogatásával növelik az adrenalinszintjüket. Az csak nagyon kevés turistának jut eszébe, hogy esetleg segédkezzen az újjáépítésben. Az egyik legnagyobb tömegeket vonzó katasztrófa (300 000-en haltak meg a szökőár következtében) a 2004-es csendes-óceáni cunami volt, de a Katrina hurrikán pusztításának helyszínei és az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése is felkeltette a katasztrófaturisták érdeklődését. A katasztrófák egyik legborzasztóbb eleme volt, amikor az ár vagy a szélvihar elvonulása után a külföldi turisták fényképezővel, kamerával járták be a lerombolt falvakat, városokat és jelenlétükkel gyakran a még tartó mentési munkálatokat is akadályozták. A cunami, illetve annak nyomai azóta is turistalátványosságként szolgálnak Thaiföldön, a legtöbb kirándulóhajó idegenvezetője megmutatja a lelkes turistáknak, hogy például Phi-Phi szigetén meddig ért a víz a szökőár idején, és hogy mely szállodákat nem tudták még azóta sem felújítani. A leginkább gyomorforgató látvány mégis, amikor az utcai árusok a katasztrófáról készített videofelvételeket árulnak hatalmas standokon, s várnak komoly bevételeket a DVD-k és videokazetták árusításából.