Kríza Ildikó

A Mátyás-hagyomány évszázadai

A Mátyás-hagyomány körvonalai

A Mátyás-hagyomány ötszáz éven át különböző műfajokban, különböző módon jelent meg. Az udvari költészet 15. századbeli alkotásai egyszerre őrzik az elitkultúra elemeit és a népszerű vándortémákon alapuló folklórvonásokat. A 16. században a Jagelló-kori humanista alkotások a kor társadalmi igénye szerint átformálták a már meglévő műveket, de készültek új Mátyást dicsőítő énekek, róla szóló históriás énekek és egyéb prózai narratívumok, főleg trufák. Ebben a században megszilárdult az idealizált Mátyás-kép, amelyet az utóbbi száz-százhúsz évben feljegyzett alkotásokban fellelhetünk. A Mátyás-hagyomány nem köthető egyetlen műfajhoz. Alakja megjelenik iskolai színjátékokban, csúfoló énekekben, mondákban, mesékben, balladákban, eredetmagyarázókban, anekdotákban. A regényes Mátyás-életrajzok a 19. század elejétől napjainkig még a tankönyvekbe is bekerültek. Az eddigi kutatómunka legtöbbet az anekdotákkal foglalkozott: ma már tudjuk, hogy a feltárt anyag figyelmen kívül hagyott számos területet, a folklorisztikai szempontú vizsgálat el sem kezdődött. A rendkívül gazdag szövegközlés, változatos feldolgozó szakirodalom ellenére keveset tudunk a Mátyás-balladákról, a gyerekcsúfolókat a gyűjtemények „illetlenség” miatt rendre kihagyják, továbbá a falunév-, földrajzinév-magyarázók összegyűjtése még el sem kezdődött.1

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 459 3

Történelem Néprajz

Mátyás király népszerű hősként él a szájhagyományban, mesékben, mondákban, közmondásokban. Több száz évvel ezelőtt is szívesen énekeltek róla, szerepeltették színpadon, meséltek soha meg nem történt kalandjairól. E különösen gazdag hagyomány változását mutatja be Kríza Ildikó saját kutatásai alapján. Az igazságos, okos, szegényeket megsegítő, tréfakedvelő, megleckéztetésre mindig kész uralkodó népszerű alakja változatos módon jelenik meg a magyar és a szomszéd népek népköltészetében. A középkori fényes magyar birodalom hirtelen összeomlásakor a dicsőséges Mátyás király személyét példaképül állították. Az írások megőrizték a szájhagyomány formai sajátosságait, az elbeszélőkultúra egyes elemeit. A Mátyás-mítosz később tovább erősödött. Ő lett a legjelentősebb folklórhős, a történeti személyek között legtöbbször róla énekeltek. A nevéhez kapcsolt tettek a kor elvárásaihoz kötődtek, mindig az adott kor erkölcsiségét, szemléletét mutatták, függetlenül a valóságos történésektől. Kríza Ildikó bebizonyítja, hogy a népköltészet felfedezésekor, a 19. században feljegyzett mondák, szólások előzményei a korábbi századok írott műveiben megtalálhatók, és a nemzeti király iránti érdeklődés a felvilágosodás korától kezdve állandósult. Az emberi tulajdonságok anekdotikus kifejezése, pellengérre állítása középkori gyökerű az irodalomban és a folklórban. A legnépszerűbb magyar történeti hőshöz, Mátyás királyhoz kapcsolt narratívumok nemcsak nálunk, hanem a Duna-táji népek mindegyikének költészetében fellelhetők.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kriza-a-matyas-hagyomany-evszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero