Kríza Ildikó

A Mátyás-hagyomány évszázadai

Cseh és szlovák források Mátyás királya

Zenon Kuzeljának a század elején Mátyás királyról írott könyve felkeltette az érdeklődést a szlovák, cseh, ukrán és ruszin hagyomány iránt is. A jó királyról szóló folklór túlnyomó többsége monda vagy anekdota. Fontos arra is felfigyelni, hogy még azon a vidéken is, ahol Mátyás súlyos csatákat vívott, ott is inkább az igazságos királyról szól a szájhagyomány. A cseh mondákban, hasonlóan a magyarhoz, a nemzeti király eszménye, az igazságos, szegényeket segítő uralkodó alakja jelenik meg. A történeti forrás e térségben is kevés, éppen ezért figyelemre méltó, hogy Mátyásról négy monda maradt fenn 17. századi kéziratokban.1 Az egyik monda szerint Mátyás Königsberg alatt csatát vesztett, és futott az erdőben Brod felé. Futott a serege is, de ő egyedül menekült. Hogy fel ne ismerjék, egy rossz szűrt tett a nyakába. Este ráakadt egy favágó, és tőle kért szállást a király. A favágó nem szívesen vitte magával, s otthon az asszony sem hívta jó szívvel az idegent a közös tálhoz. Éjjel meglesték, amikor már mindenki lefeküdt, a király gyertyafénynél olvasott. Reggel Mátyás király elküldte a szegény favágót a bíróért, ám az nem akart jönni. A bíró ott éppen a cserzővarga volt, aki dolgozott, nem ért rá elmenni, és különben sem hitte el, hogy a király pont az ő erdejükben lenne. Közben megérkeznek Brodba a király emberei, s keresik az uralkodót. Elmennek a királyért az erdőbe. Mátyás gazdagon megjutalmazza a szállásadót, földet és aranyat ad a favágónak, de a brodi bírót megbünteti, amiért hívására nem jött el, és törvénybe iktatja, hogy soha cserzővarga ne lehessen bíró.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 459 3

Történelem Néprajz

Mátyás király népszerű hősként él a szájhagyományban, mesékben, mondákban, közmondásokban. Több száz évvel ezelőtt is szívesen énekeltek róla, szerepeltették színpadon, meséltek soha meg nem történt kalandjairól. E különösen gazdag hagyomány változását mutatja be Kríza Ildikó saját kutatásai alapján. Az igazságos, okos, szegényeket megsegítő, tréfakedvelő, megleckéztetésre mindig kész uralkodó népszerű alakja változatos módon jelenik meg a magyar és a szomszéd népek népköltészetében. A középkori fényes magyar birodalom hirtelen összeomlásakor a dicsőséges Mátyás király személyét példaképül állították. Az írások megőrizték a szájhagyomány formai sajátosságait, az elbeszélőkultúra egyes elemeit. A Mátyás-mítosz később tovább erősödött. Ő lett a legjelentősebb folklórhős, a történeti személyek között legtöbbször róla énekeltek. A nevéhez kapcsolt tettek a kor elvárásaihoz kötődtek, mindig az adott kor erkölcsiségét, szemléletét mutatták, függetlenül a valóságos történésektől. Kríza Ildikó bebizonyítja, hogy a népköltészet felfedezésekor, a 19. században feljegyzett mondák, szólások előzményei a korábbi századok írott műveiben megtalálhatók, és a nemzeti király iránti érdeklődés a felvilágosodás korától kezdve állandósult. Az emberi tulajdonságok anekdotikus kifejezése, pellengérre állítása középkori gyökerű az irodalomban és a folklórban. A legnépszerűbb magyar történeti hőshöz, Mátyás királyhoz kapcsolt narratívumok nemcsak nálunk, hanem a Duna-táji népek mindegyikének költészetében fellelhetők.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kriza-a-matyas-hagyomany-evszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero