Kríza Ildikó

A Mátyás-hagyomány évszázadai

Heltai Gáspár szerepe a Mátyás-hagyományban

Heltai Gáspár krónikája Bonfini történetírásának magyar fordításaként jelent meg, de ez nem egyszerű fordítás. Oldottabb stílusú, több teret enged az elbeszélésnek és a Mátyás-hagyománynak. Heltai stílusa más, mint Székely Istváné. Heltai világosan szétválasztja a Bonfinira támaszkodó történetírást a népköltési adatoktól, másutt egyszerűsíti. Egy kiegészítő fejezetet fűz a krónikához, Az Máttyás királynak nagy dicsireti címmel, mely valóságos mesefüzér. A cím egybecseng Galeotto kéziratban maradt Jeles történeteivel, melyek talán ismertek lehettek Heltai előtt, de erről nincs bizonyíték. A ránk maradt 16. századi források Heltai meséjében egységbe formálódnak, kiegészültek a korábbi írásokból hiányzó mondákkal, mondai elemekkel. Heltai írja le először, hogy Mátyás király szegényes ruhában járta az országot a valóság megismerésétől hajtva, mert „Igen okossággal vigyázó ember vala Mátyás”,1 míg korábban Nagy Lajoshoz kapcsolódva élt ez az elképzelés. Az álruhás hős motívuma Heltai megfogalmazásában eltér a keleti hagyományból ismert megoldástól. Mátyás nem tréfacsinálásért vett álruhát, mint az Harul el Rasid esetében történt. Ő elment megtudni, hogyan tartják be rendelkezéseit, hogyan él a nép az udvartól távol. Ez az elképzelés él a kolozsvári bíróról szóló mondában.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 459 3

Történelem Néprajz

Mátyás király népszerű hősként él a szájhagyományban, mesékben, mondákban, közmondásokban. Több száz évvel ezelőtt is szívesen énekeltek róla, szerepeltették színpadon, meséltek soha meg nem történt kalandjairól. E különösen gazdag hagyomány változását mutatja be Kríza Ildikó saját kutatásai alapján. Az igazságos, okos, szegényeket megsegítő, tréfakedvelő, megleckéztetésre mindig kész uralkodó népszerű alakja változatos módon jelenik meg a magyar és a szomszéd népek népköltészetében. A középkori fényes magyar birodalom hirtelen összeomlásakor a dicsőséges Mátyás király személyét példaképül állították. Az írások megőrizték a szájhagyomány formai sajátosságait, az elbeszélőkultúra egyes elemeit. A Mátyás-mítosz később tovább erősödött. Ő lett a legjelentősebb folklórhős, a történeti személyek között legtöbbször róla énekeltek. A nevéhez kapcsolt tettek a kor elvárásaihoz kötődtek, mindig az adott kor erkölcsiségét, szemléletét mutatták, függetlenül a valóságos történésektől. Kríza Ildikó bebizonyítja, hogy a népköltészet felfedezésekor, a 19. században feljegyzett mondák, szólások előzményei a korábbi századok írott műveiben megtalálhatók, és a nemzeti király iránti érdeklődés a felvilágosodás korától kezdve állandósult. Az emberi tulajdonságok anekdotikus kifejezése, pellengérre állítása középkori gyökerű az irodalomban és a folklórban. A legnépszerűbb magyar történeti hőshöz, Mátyás királyhoz kapcsolt narratívumok nemcsak nálunk, hanem a Duna-táji népek mindegyikének költészetében fellelhetők.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kriza-a-matyas-hagyomany-evszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero