A képviseleti demokráciával szemben megfogalmazódó előző két kihíváshoz képest az európaizáció tűnik a „legkomolyabbnak”, mert ennek átfogó intézményesülési folyamatok vannak a hátterében. A nemzeti parlamentek mellett kialakult egy rivális intézményrendszer, amely a nemzeti alapú képviseleti demokráciák logikáját – a felhatalmazás és felelősség szempontjait – megkérdőjelezi vagy legalábbis másként veti fel, és a nemzeti parlamentek kompetenciáját csökkenti. Azzal, hogy a nemzeti parlamenteknek alkalmazkodniuk kell az EU intézményi és döntési megoldásaihoz, megrendülnek a nemzeti parlamentek bizonyos funkciói. A nemzeti parlamentek képviseleti hiátusa nemcsak az európai szinten mutatkozik meg, hanem indirekt módon a nemzeti szinten is, hiszen ha a nemzeti parlamentnek, nemzeti képviselőknek nincs kompetenciája bizonyos európai uniós döntésekben, amelyek a nemzeti szintre vonatkoznak, akkor a rájuk ruházott egyik feladatnak (az ország egésze képviseletének) nem tudnak eleget tenni, illetve felelősségük nem világos. Az EU kapcsán gyakran emlegetett demokráciadeficit sok tekintetben a nemzeti szint demokráciahiátusának exportja. Az Európai Unió intézményesülése és fejlődése felerősíti a képviseleti demokrácia amúgy is meglévő problémáit.