1968 augusztusában a jugoszláviai Korčula városkában (a hasonló nevű szigeten), mint már több éve, nyári egyetemet tartottak, több száz résztvevővel. Ennek volt része a „Marx és a forradalom” című szimpózium, amelyet a zágrábi kritikai marxista periodika, a Praxis szervezett. A csaknem hetven résztvevő között akadtak jugoszlávok, amerikaiak, nyugat- és kelet-európaiak, köztük például Ernst Bloch, Lucien Goldman, Jürgen Habermas és Herbert Marcuse. A szovjet beavatkozás hírére a tanácskozás félbeszakadt, és a résztvevők közös tiltakozó nyilatkozatot fogalmaztak meg. Ebben leszögezték, hogy a szovjet kormány és párt akciója törvénytelen és minden alapot nélkülöz. Az invázió „rettenetes csapást mért a nemzetközi szocializmus valamennyi erejére, valamint a békére és a békés egymás mellett élés politikájára”. A beavatkozás igazolja az Amerikai Egyesült Államok vietnami „agresszióját, és ürügyül szolgál majd további agressziók számára”. Az aláírók felhívták az invázióban részt vevő valamennyi ország polgárát, hogy követeljék a csapatok kivonását és a Dubček-vezetés visszahelyezését pozícióiba. A „nemzetközi szocialista mozgalom” erőit felhívták: adják a szovjet vezetők tudtára, hogy amennyiben nem rendelik vissza katonáikat, ők lesznek a felelősek azért, hogy „elszigetelik magukat mozgalomtól, amely sohasem fogja elfogadni ezt a politikát”. Végül kifejezték szolidaritásukat Csehszlovákia népével, haladó és szocialista erőivel, valamint kommunista pártjával, amelyek „együtt kezdték ezt a nagyszerű küzdelmet a valódi szocializmus megteremtéséért”.