Az 5.4. ábra az oxigén körforgalmát ábrázolja Walker (1977) kézikönyve alapján. Az ábrán a négyszögek az egyes földi tározókat, míg a körök a folyamatokat reprezentálják. A négyszögekbe, illetve a körökbe írt számok rendre molokban, illetve mol/év egységekben vannak kifejezve. Így a légkörben 3,9 · 1019 mol (1,2 · 1018 kg) oxigén van, míg az üledékes kőzetek széntartalma 1021 mol, azaz 1,2 · 1019 kg. Mint látható, a fotoszintézis évente 1016 mol oxigént, illetve szerves szenet hoz létre. Az oxigén a légkörbe, míg a szén „felületi szerves anyagok” elnevezésű tározóba kerül. A fotoszintézist a légzés és a bomlás teljes egészében kiegyenlíti. Valamennyi oxigén a víz fotokémiai bomlása útján is keletkezik. Ez a mennyiség azonban oly csekély, hogy a fotoszintézis és bomlás (légzés) egyensúlyát egyáltalán nem befolyásolja. Az oxigén további nyelője a felszínre kerülő és ott az erózió miatt elaprózódó kőzetek oxidációja, mállása. Ez az oxigénfogyasztás azonban szintén nem jelentős. Ha a légkörben lévő oxigén mennyiségét elosztjuk a források (vagy nyelők) intenzitásával, akkor azt kapjuk, hogy az oxigén tartózkodási ideje 3800 év. Ez azt jelenti, hogy az oxigénmolekulák átlagosan ennyi időt töltenek a levegőben: az oxigént, amit belélegzünk, a fotoszintézis esetleg több ezer év előtt produkálta.