Fóris Ágota, Bölcskei Andrea, Heltai János Imre (szerk.)

Nyelv, kultúra, identitás IV. Szociolingvisztika, névtan, nyelvtörténet


A magyarországi latin kiejtésről

A magyarországi latin kiejtés már nem a klasszikus latin nyelvét tükrözi. A X. században az ország területére érkező egyházi személyek: papok, térítők, írástudók a középkori latint és annak kiejtési sajátosságait ismertették meg a magyar literátus réteggel. A magyar történelem folyamán azonban nem csupán egyetlen területen használt latin kiejtést hallhattuk, majd tanulhattuk el, így valószínűleg a magyarországi latin kiejtés nem volt egységes, hiszen akár szláv, német, vagy olasz térítők érkeztek Magyarországra, latin kiejtésük bizonyosan hatott a magyarországi latin ejtésre is. „Ezekből az eltérő artikulációkból szűrődött egybe a magyarországi latin ejtés kiinduló formája, s ez fejlődött aztán az idők során, részint magától, részint idegen hatások alatt” – írja Bárczi Géza erről a kérdésről (1958 [2001]: 103).

Nyelv, kultúra, identitás IV. Szociolingvisztika, névtan, nyelvtörténet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 538 5

A tanulmánykötet a XXVII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson elhangzott előadások írott, lektorált változatát tartalmazza a „nyelv, kultúra, identitás” témaköréhez kapcsolódva; egyúttal betekintést nyújt az alkalmazott nyelvészet legújabb kutatási eredményeibe. A könyvben a szociolingvisztika és nyelvhasználat, az alkalmazott névtan és az alkalmazott nyelvtörténet területére eső tanulmányok olvashatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/nyelv-kultura-identitas-4-szociolingvisztika-nevtan-nyelvtortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave