A közoktatásban tanított és a jelenlegi Nemzeti alaptanterv (NAT2012) által szabályozott magyar nyelv tananyag a nyelv részrendszereinek és a nyelvtudomány részterületeinek bemutatása szerint épül fel. A nyelvtudomány belső differenciálódása azonban az utóbbi bő fél évszázadban különösképpen felgyorsult, s az új, jellemzően interdiszciplináris területek között a 20. század második felében jelent meg az onomasztika (Hoffmann 2015). A relatíve fiatalnak számító részdiszciplína mára kiépült nemzetközi és hazai tudományos fórumokkal, intézményi háttérrel rendelkezik, ugyanakkor hazai társadalmi jelenlétének erősítésére egyként hívják fel a figyelmet a kutatók (Farkas 2015, Juhász 2015). A nyelvtudomány eredményeit és fogalomrendszerét a társadalom számára – alapszinten – a közoktatás, a magyar nyelv tanóra közvetíti, melynek egyik eszköze a tankönyv. E tanulmány arra a korábbi kutatásra épül, amely az újgenerációs tankönyvek feladataiban megjelenő névtani ismereteket tekintette át, azaz a gyakorlatokra koncentrált (Kecskés 2018). Jelen kutatás fő kérdése az, hogy a magyar nyelv tankönyvek fogalomrendszere visszatükrözi-e a névtannak a nyelvtudományban elfoglalt helyét. A tanulmány arra vállalkozik, hogy a közoktatás 5–12. évfolyamán használt két tankönyvcsalád elemzése alapján feltárja, milyen onomasztikai terminusokat közvetítenek a magyar nyelv tankönyvek, megjelennek-e a névtani terminusok a tantárgy kulcsfogalmait összegző fogalomtárakban, s egységes-e a tankönyvcsaládok terminushasználata. Az elemzésen túl – tekintettel arra, hogy 2018-tól zajlik a NAT2012 megújítása – a tanulmány a következtetések levonása után javaslatot tesz a korszerű tankönyvekbe beépíthető névtani kulcsfogalmakra.