A tanulmányban bemutatott vizsgálat olyan, a nyelv és a kultúra viszonyára rávilágító kutatás, amely a mai magyarországi nők identitásának egy fontos elemére, a névviselés gyakorlatára irányítja a figyelmet, ezen belül pedig arra keresi a választ, hogy ez a gyakorlat hogyan kapcsolódik az adatközlő által képviselt családmodellel. A névválasztást meghatározó szempontok közül tehát itt a család fogalmához fűződő kulturális konceptualizációkat vizsgáltam. A kérdőív kérdései arra irányultak, hogy a nők a névválasztás időpontjában adott rendelkezésre álló repertoárból (amely jelenleg már hétféle névtípust jelent) milyen szempontok alapján választották/választják ki az általuk preferált asszonynévformát. A jelenség összetettségét jelzi, hogy két, dinamikusan változó rendszerről van szó: egyfelől a névtípusok választékáról, másfelől pedig a nők által megfogalmazott tényekről, értékekről. Egyúttal mindkét rendszerről elmondható, hogy összefüggésben van a magyar társadalomban aktuálisan érvényben lévő család-sémákkal. A különböző névtípusok ugyanis jelentősen különböznek abban, hogy jelölik-e a házas állapotot, valamint a férj referenciapontként szerepel-e az adott névben, és ha igen, milyen mértékben. Bár korábban jóval kevesebb névtípusból választhattak a nők, később lehetőségük lett volna névváltoztatásra, azonban ezt a névviselők jó része nem teszi meg, időnként még válás esetén sem. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a névválasztás nem köthető közvetlenül egy-egy kérdésre adott válaszhoz, azonban a válaszok összegyűjtése után egyértelmű minta rajzolódik ki a névválasztás és a válaszadó személy kulturális háttere között.