Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


Műfaji kétségek a János vitéz 19. századi recepciótörténetében

Bár a János vitéz 1845-ben és 1846-ban megjelent kiadása a cím mellett a népmese műfajmegjelöléssel élt, ugyanakkor, mint említettem, a recepció szembeötlő sajátosságaként tűnik fel a befogadók zavara a szöveg műfaját illetően, ami igen változatos műfaji kategóriák használatában nyilvánult meg. Mivel a János vitéz megírásának és megjelenésének időpontjáig egyetlen magyar népmeséket tartalmazó népköltési gyűjtemény sem látott napvilágot magyar nyelven, és jelenlegi tudásunk szerint a folyóiratokban addig közzéadott magyar népmesék száma is elenyésző volt, ezért a 19. század közepén népmeseként kiadott irodalmi műalkotás műfajának – és így az alapvető befogadási és értelemtulajdonítási stratégiáknak – kijelölésére tett kísérletek bemutatása folklorisztikai szempontból azért bírhat jelentőséggel, mert esettanulmány formájában az irodalom és a népköltészet viszonyáról alkotott képzetek történetiségére irányíthatja a figyelmet, ezen belül pedig a népmese műfaj szépirodalmi integrációjával kapcsolatos értelmezési problémákra világíthat rá.

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave