Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában

A Rózsa és Ibolya mesetípusának nemzetközi változatai

Az 1847 tavaszán megjelent Rózsa és Ibolya cselekménye a nemzetközileg igen elterjedt és népszerű „Mágikus menekülés” (Magic Flight, ATU 313) mese típus egy változata.1 A típus 2004 (vagyis a Hans-Jörg Uther-féle új nemzetközi mesekatalógus megjelenése) előtt a mesekutatás számára irányadó Aarne– Thompson-katalógusban három altípussal bírt: 313A (The Girl as Helper of the Hero on his Flight); 313B (The Forbidden Box); 313C (The Forgotten Fiancée). Ezek közül a Rózsa és Ibolya a 313C, vagyis „Az elfeledett menyasszony” altípushoz tartozik. Hans-Jörg Uther azonban a 313-as típus alatt egyesítette a korábban külön klasszifikált 313A, 313B, 313C altípusokat, mivel értelmezése szerint ezek csupán a bevezető és zárószakaszok tekintetében térnek el egymástól. Mivel Arany János hagyománykövetése, illetve a hagyománytól eltérő megoldásai akkor tűnnek ki világosan, ha összehasonlításként látjuk, egyáltalán milyen cselekményvezetési és motivikus lehetőségek fordultak elő e mesetípus hagyományozódása során, ezért elöljáróban a nemzetközi változatok jellegzetességeinek alapján az egyesített 313-as típus Uther meghatározta összefoglalását mutatom be, kurziválással jelölve a szüzsévázlatban azokat a motívumokat, amelyek Arany János művében is előfordulnak:

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

Néprajz

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero