Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


A típus 19. századi magyar variánsai

Az 1980-as években kiadott Magyar népmesekatalógus még természetesen az Aarne–Thompson-katalógust követte, így a tündérmeséket klasszifikáló kötetében ezt, illetve a magyar variánsok jellegzetes megoldásait figyelembe véve két altípust különített el: MNK 313A (Rózsa és Ibolya) és 313C (Rózsa elfelejti Ibolyát). A 313A altípus a mágikus menekülés után az üldöző halálával és a szerelmespár egybekelésével zárul, a 313C altípus pedig a mágikus menekülés után még beiktatja az elfeledett menyasszony-epizódot. Annak ellenére, hogy a Magyar népmesekatalógusban a 313A altípus címe egyezik meg Arany János művének címével, a mű szüzséje természetesen a 313C altípushoz tartozik/ tartozna. A Rózsa elfelejti Ibolyát (MNK 313C) altípus szüzsévázlata a magyar mesekorpusz jellegzetességei alapján a következő (az Arany meséjében is meglévő motívumokat kurziváltam):

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave