Arany János közvetlen nagyszalontai környezetében tehát felesége, Ercsey Julianna bizonyosan ismert meséket, hiszen az MTA Könyvtár Kézirattárában őrzött, az Arany-család kéziratos meselejegyzéseit tartalmazó anyagban1 Arany Juliska mellett Arany Jánosnétól maradt fent a legtöbb meselejegyzés.2 E kéziratos mesék közül az egyik, a Ráado, és Anyicska című, a Rózsa elfelejti Ibolyát mesetípus (AaTh/MNK 313C) variánsa.3 Ez azt jelenti tehát, hogy Arany János és felesége is ismerte a mesetípust. Emellett ugyanezzel a címmel jelent meg egy mese Arany László Eredeti népmesék című gyűjteményében is, 1862-ben.4 A kutatás jelenlegi állása szerint a kiadáshoz Arany László azokat a kéziratos meséket használhatta, melyek zömét nővére és édesanyja írták le. Mind a kéziratos, mind a kiadott Ráadó és Anyicska című mese ugyanahhoz az altípushoz tartozik, amelyhez a Rózsa és Ibolya is. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy az 1862-ben megjelent Eredeti népmesék című gyűjteményhez Arany László (Gyulai Pál szerint apja segítségével) az édesanyja és nővére lejegyezte kéziratokat esetenként jelentős mértékben stilizálta, amint a bevezető fejezetben már utaltam rá, az a különleges helyzet állt elő, hogy a 19. század közepén ugyanazon családon belül mintegy 15 év leforgása alatt (1847/1862) három családtagtól áll rendelkezésünkre ugyanazon mesetípusnak három variánsa: Arany Jánostól (Rózsa és Ibolya), feleségétől, Ercsey Juliannától (a Ráadó és Anyicska kéziratos változata), és fiuktól, Arany Lászlótól (a Ráadó és Anyicska nyomtatott, nyilvánosság elé szánt változata).5