Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


„Szép tárgy, a gonosz; nagyon költői”

„Pedig szép tárgy, a gonosz; nagyon költői” – írta 1847 januárjában Arany János Szilágyi Istvánnak, amikor meseírási tervét említette levelében. Ha az elkészült mű ismeretében próbáljuk meg értelmezni ezt a tárgy költőiségére vonatkozó megjegyzést, akkor először is nyilvánvaló, hogy a Rózsa és Ibolya egy természetfeletti lény (nő) és egy halandó, evilági férfi egymásra találásának, szerelmének, elválásának és újra egyesülésének akadályokkal teli, küzdelmes történetét beszéli el. Ibolya birodalma Tündérország, ő maga is tündér (neve hasonlít Tündér Ilonáéra is), vagyis mágikus képességekkel bíró lény, míg Rózsa birodalma emberi világ, ahol a neki választott menyasszony a cseh király lánya, kutyáját Marosnak hívják, és ahol a cigány gyerekek alamizsnakérő rigmusa a dúsgazdag és a szegény Lázár újtestamentumi példabeszédére utal.1

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave