„Azok közül a fogyatékosságok közül, amelyek az embert utolérhetik, kétségtelenül a gerincvelő súlyos sérülése, betegsége a legnagyobb csapás.” A gerincvelő, azon kívül, hogy az agy és a periféria közötti impulzusokat közvetíti, önmaga is olyan életfontos funkciókat szabályoz, mint az akaratlagos mozgás, testtartás, légzés, keringés, hólyag-, bél- és szexuális működés. Nemzetközi adatok arra utalnak, hogy 1 millió lakosra számítva baleset következtében évente hazánkban 20-40 ember bénul le (közlekedési baleset, magasból leesés, sekély vízbe fejesugrás stb.) és ugyanennyi bénul le egyéb megbetegedés (fertőzések, daganatok, porckorongsérv) miatt. A baleset okozta sérülés az elsődleges mechanikus károsodáson kívül a sérülés utáni órákban fellépő másodlagos károsodások következtében jön létre. Az idegrendszeri károsodással járó gerincvelő sérülések 50-70%-a műtétet igényel. A károsodás az érintett gerincvelői szakasz beidegződésétől caudalisan lévő összes szerv működését érinti (érintheti). Motoros, szenzoros, vegetatív zavar alakulhat ki. Attól függően, hogy a gerincvelő működése teljesen vagy részlegesen esik ki, beszélünk teljes vagy részleges gerincvelő-sérülésről. Ha a gerincvelő nyaki szakasza a karfonat kilépése felett sérül, akkor mind a négy végtagra kiterjedő érzészavar és bénulás, ha ettől caudalisabb (a farokcsont felé eső) a károsodás, akkor alsó- vagy felsővégtagi, de mindkét oldali érzészavar vagy bénulás alakulhat ki. A súlyos trauma után a gerincvelő 4-5 hétig elhúzódó gerincvelői shock (sokk) állapotába kerülhet, amely a teljes harántsérülés tüneteit mutatja. A sérültek életkilátásai a II. világháborúig igen szerények voltak. Ma az alsóvégtag bénult betegek élettartama megközelíti az átlagot. A sérülés magasságának az utolsó ép gerincvelő-szegmentumot tekintjük. A komplex ellátás a baleset helyszínén kezdődik, majd az elsődleges ellátáson, a rehabilitáción, a kerekesszék használatának megtanításán keresztül a késői ellátáson túl az élet végéig tart.