Hargittai István

Eltemetett dicsőség

avagy hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót

fejezet. Alekszej Abrikoszov – a „kezelhetetlen”

Alekszej Alekszejevics Abrikoszov 1928. június 25-én született Moszkvában. Orvos szülei patológusként dolgoztak. Édesapja orosz, édesanyja zsidó volt, Fanni Davidovna Vulffnak hívták. Abrikoszovot azonban – a judaista hagyománnyal ellentétben – nem tekintették zsidónak, mert a Szovjetunióban az apa nemzetisége számított (a Szovjetunióban nem vettek tudomást a vallási hovatartozásről és a zsidóságot mint nemzetiséget tekintették). Abrikoszov tehát orosz lett, és csak akkor vették számba édesanyja gyökereit, amikor a családi hátterét firtatták – például doktori tanulmányainak befejezésekor. Abrikoszov Lev Landaunál készítette a disszertációját, a Fizikai Problémák Intézetében (Insztitut Fizicseszkih Problem, IFP). Landau felismerte a tehetségét, és szerette volna, ha a csoportjában marad a védés után. Az 1950-es évek legelején jártak. Az intézet igazgatója, A. P. Alekszandrov (Pjotr Kapica száműzetésben volt) nem emelt kifogást Abrikoszov kinevezése ellen. Ám Lavrentyij Berija belügyminisztériumának helyi megbízottja, aki a „biztonságért” felelt, arra az álláspontra jutott, hogy Abrikoszov nem megbízható. Ürügyként a nepotizmusellenes szabályt hozta fel, és arra hivatkozott, hogy Landau apai neve Davidovics, Abrikoszov édesanyjának apai neve pedig Davidovna – amivel a közeli rokonságot akarta bizonyítani…

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 457 9

Művelődéstörténet

A 20. század egyik legnagyobb horderejű fejleménye a Szovjetunió kialakulása és világhatalmi státuszra emelkedése. Utóbbiban döntő szerepet játszottak a szovjet tudósok. A Szovjetunió technológiai–katonai vetélkedése az Egyesült Államokkal, amellett hogy izgalmas, fordulatokban gazdag történet, alapvetően határozta meg az emberiség közelmúltjának történelmét. Hargittai István tizennégy nagy szovjet tudóst kelt életre könyvében, személyes ismeretségeire, interjúkra, levéltári és egyéb anyagokra támaszkodva. A hátteret a szovjet történelem meghatározó korszakai nyújtják: a szovjet hatalmi rendszer kialakulása, a Nagy Honvédő Háború, a háború előtti és háború utáni sztálini terror, a hidegháború évtizedei, köztük az olvadás, majd a stagnálás kora. A könyv hősei között egyaránt ott vannak a nemzetközileg ismert és az eddig szinte ismeretlen nagy tudósok. A Nobel-díjas Pjotr Kapica kockára tette nemcsak tudományos pályáját, de még az életét is, amikor Sztálinnal szemben fellépett tudóstársai megmentéséért. A zsidó Julij Hariton annyira nélkülözhetetlen volt, hogy Sztálin legvéresebb antiszemita kampánya közepette nevezték ki a szovjet atombomba-laboratórium tudományos vezetőjének. A Nobel-békedíjas Andrej Szaharov előbb a szovjet hidrogénbomba kifejlesztését vezette, majd a legismertebb szovjet emberjogi harcos lett. Hargittai István szemléletesen mutatja be azokat a szinte lehetetlen körülményeket, amelyek között ezek a tudósok és társaik kiemelkedőt alkottak. A szovjet időkben elért tudományos sikerek mára már beépültek a történelembe, de a vasfüggöny mögötti tudomány és tudósok megismerése és megértése nélkül nem érthetjük meg mindazt, ami a viharos huszadik században történt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hargittai-eltemetett-dicsoseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero