Az ókori szerzők rendelkezésünkre álló kéziratait a legjobb esetben is három-négy évszázad választja el a szerző korától – és akkor is többnyire csak töredékekről van szó –, de például a görög tragédiaírók fennmaradt műveinek középkori kéziratai mintegy másfélezer évvel későbbiek, mint maguk a szerzők. Ennyi idő alatt – az írásmódok változásait is figyelembe véve – óhatatlanul hibák csúszhattak a szövegbe (a másoló nem jól olvasta egy korábbi írástípus betűit, rövidítéseit, „ki akarta javítani” a szöveget), szavak, sorok kimaradhattak, vagy ellenkezőleg: kétszer íródtak, lapszélre írt magyarázó szó bekerült a szövegbe stb. A cél nyilván a szerző eredeti kéziratának helyreállítása vagy – kevésbé magabízón fogalmazva – a „jó szöveg” megállapítása volt. Amihez először meg kellett állapítani, hogy mi van hagyományozva, és hogyan. Ehhez első lépésként szükséges a kéziratok összehasonlítása (collatio), így annak megállapítása, mi olvasható az egyes kéziratokban, mi valamennyi kéziratban, mi csak némelyikben, és ezek az olvasatok milyen viszonyban vannak egymással. A kéziratoknak ezt a kritikus számbavételét nevezik latin szóval recensiónak. Ennek kiderítéséhez Lachmann ugyanazt a módszert alkalmazta, amit a tanárok ma is alkalmaznak a dolgozatíráskor meg nem engedett „együttműködés” kiderítésére: melyek a közös hibák? Ha vannak közös hibák, úgy a kéziratok közt kapcsolat van: vagy az egyiket írták a másikról, vagy mindkettőt egy közös előzményről. Ha bizonyos hibák csak az egyikben vannak meg, akkor kizárható, hogy a kevesebb hibát tartalmazó kéziratot a több hibát tartalmazóról írták le. Természetesen a kéziratok egymáshoz való időbeli viszonya is figyelembe veendő. Azt a fennmaradt vagy elveszett, de rekonstruálható kéziratot, melyből a kéziratok összehasonlító vizsgálata alapján a többi levezethető, archetypusnak nevezik. Így szerencsés esetben megállapítható a kéziratok családfája, stemmája. Ez sikerült Lachmann-nak Lucretius költeményének kiadása esetében, és sikerülhet, ha a hagyomány zárt, vagyis ha a kéziratok egymáshoz való viszonya tisztázható, a kéziratok egymásból levezethetők.