Ritoók Zsigmond

Pillantás az ókortudományba


A szövegkritika. A szövegkritika Lachmann-féle módszere

Az ókori szerzők rendelkezésünkre álló kéziratait a legjobb esetben is három-négy évszázad választja el a szerző korától – és akkor is többnyire csak töredékekről van szó –, de például a görög tragédiaírók fennmaradt műveinek középkori kéziratai mintegy másfélezer évvel későbbiek, mint maguk a szerzők. Ennyi idő alatt – az írásmódok változásait is figyelembe véve – óhatatlanul hibák csúszhattak a szövegbe (a másoló nem jól olvasta egy korábbi írástípus betűit, rövidítéseit, „ki akarta javítani” a szöveget), szavak, sorok kimaradhattak, vagy ellenkezőleg: kétszer íródtak, lapszélre írt magyarázó szó bekerült a szövegbe stb. A cél nyilván a szerző eredeti kéziratának helyreállítása vagy – kevésbé magabízón fogalmazva – a „jó szöveg” megállapítása volt. Amihez először meg kellett állapítani, hogy mi van hagyományozva, és hogyan. Ehhez első lépésként szükséges a kéziratok összehasonlítása (collatio), így annak megállapítása, mi olvasható az egyes kéziratokban, mi valamennyi kéziratban, mi csak némelyikben, és ezek az olvasatok milyen viszonyban vannak egymással. A kéziratoknak ezt a kritikus számbavételét nevezik latin szóval recensiónak. Ennek kiderítéséhez Lachmann ugyanazt a módszert alkalmazta, amit a tanárok ma is alkalmaznak a dolgozatíráskor meg nem engedett „együttműködés” kiderítésére: melyek a közös hibák? Ha vannak közös hibák, úgy a kéziratok közt kapcsolat van: vagy az egyiket írták a másikról, vagy mindkettőt egy közös előzményről. Ha bizonyos hibák csak az egyikben vannak meg, akkor kizárható, hogy a kevesebb hibát tartalmazó kéziratot a több hibát tartalmazóról írták le. Természetesen a kéziratok egymáshoz való időbeli viszonya is figyelembe veendő. Azt a fennmaradt vagy elveszett, de rekonstruálható kéziratot, melyből a kéziratok összehasonlító vizsgálata alapján a többi levezethető, archetypusnak nevezik. Így szerencsés esetben megállapítható a kéziratok családfája, stemmája. Ez sikerült Lachmann-nak Lucretius költeményének kiadása esetében, és sikerülhet, ha a hagyomány zárt, vagyis ha a kéziratok egymáshoz való viszonya tisztázható, a kéziratok egymásból levezethetők.

Pillantás az ókortudományba

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 572 9

A mű áttekinti, hogyan alakult az ókorral való tudományos igényű foglalkozás, az ókortudomány, a kezdetektől napjainkig az egyes korok vezéreszméivel kölcsönhatásban, hogyan fejlődtek ki és alakultak azután éppen e kölcsönhatás eredményeképpen az ókortudomány egyes résztudományai és azok módszerei, másfelől hogyan hatott maga is az egyes korok gondolkodására, s hogyan lett így az ókorral való tudományos foglalkozás az európai és a magyar művelődés szerves részévé. Tárgyalja a kérdést, hogy mi lehet az ókortudomány feladata ma, lehet-e még valami újat mondani annyi évszázad után is az ókorról.

Mindenkinek ajánljuk, akit érdekel az ókor története, aki kíváncsi arra, hogyan dolgoznak az ókor kutatói. Aki áttekintést szeretne kapni arról, milyen szakterületeket foglal magában az ókortudomány, aki tudni szeretné, „mire jó” a klasszika-filológia. Mit tehet hozzá az emberiség céljaihoz, gondolkodásmódjához, hogyan gazdagíthatja közös tudásunkat.

Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római és ógörög irodalom nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudósa.

Hivatkozás: https://mersz.hu/ritook-betekintes-okortudomany//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave