Az egészségpszichológia viszonylag új területe a pszichológiának. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tárgya ne lenne már régóta jelen a pszichológiai gyakorlatban. Sokáig azonban nem volt önálló terület, hanem a klinikai pszichológia fennhatósága alá tartozott, csakúgy, mint a mentálhigiéné. Már az elnevezésből is adódik, hogy a pozitív pszichológiai szemlélet közelebb áll az egészségpszichológiához, mint a klinikai irányzathoz, amely a mentális betegséget tekinti közvetlen vizsgálódási tárgyának. Az egészségpszichológia tárgya ennél sokkal szélesebb, az egészségügy területén alkalmazott pszichológiát jelenti (Kulcsár, 1998). Ezzel a meghatározással nyilvánvaló elismerésre került, hogy a pszichológiának a megelőzésben, a gyógyításban és a rehabilitációban egyaránt fontos szerepek jutnak. Szűkebb értelemben véve azonban az egészségfejlesztés és betegségmegelőzés pszichológiáját értjük alatta. Nem véletlen ugyanis, hogy az egészségpszichológia tárgya egyre inkább a megelőzés kérdései felé közelít (Ogden, 1995a). Kopp (1994) az egészségpszichológia feladatát úgy határozza meg, hogy a testi és lelki egészség, a pszichofiziológiai egyensúly feltételeit vizsgálja, azaz az adaptív magatartási mintákra, konfliktusmegoldási módokra koncentrál. Marks és munkatársai (2000) az egyének és közösségek jóllétének elősegítésében látja az egészségpszichológia misszióját, és ennek érdekében tartja szükségesnek a pszichológiai ismeretek és módszerek alkalmazását. Urbán (2001) az egészségmagatartást tekinti az egészségpszichológia központi elemének, és magatartásszempontú egészségpszichológiáról beszél, amely legfőbb feladatának az egészség szempontjából kedvező, illetve kedvezőtlen viselkedés motivációs összetevőinek megismerését tartja. Kiemelten foglalkozik az egészségpszichológia a védőfaktorokkal, amelyek a testi-lelki egészség megőrzésében, fejlesztésében, illetve helyreállításában játszanak szerepet (Pikó, 2004a).