A pozitív pedagógia alapja a pozitív viszonyulás és a pozitív készségek fejlesztése. Griffin és munkatársai (2001) a szociális kompetencia tréninget javasolják ennek megvalósítására. Ennek legfontosabb eszközei a csoportfoglalkozások, a csoportfeladatok, amelyek során a pedagógusoknak ún. facilitáló szerepet kell felvenniük. Éppen az ilyen jellegű feladatok alkalmasak a leginkább arra, hogy a gyermekek megtanulják az interperszonális és csoportközi kommunikáció szabályait. Ezt a kompetenciát később, akár magánéleti, akár munkakapcsolataik során kamatoztatni tudják, megelőzve ezzel számos stressz és következményes lelki zavar kialakulását. A csoportos feladatvégzésnél fontos a konkrét célok pontos meghatározása, valamint annak folyamatos monitorozása, hogy a fiatalok a nekik kiosztott szerepből adódó interperszonális kommunikációnak hogyan tudnak megfelelni. Eközben segítenie kell a csoport céljainak megvalósítását, valamint meg kell oldani a felmerülő kommunikációs és egyéb problémákat. A legkritikusabb helyzetet egymás véleményének visszautasítása, a többféle szempont nyílt kifejezése, a konszenzuskeresés folyamata, nyílt vagy latens viták kialakulása, esetleg elfajulása okozhatja. Az iskolában a pedagógusoknak fel kell ismerniük azokat a fiatalokat, akik deficites szociális készségekkel rendelkeznek. Nagyon fontos, hogy ne hozzák ezeket a fiatalokat olyan csoporthelyzetbe, amelyekkel – a készségeik hiányában – nem tudnak megbirkózni. Ezekben a helyzetekben a fiatalok frusztrálódnak, szorongást élnek át, teljesítményük és bizalmuk tovább romlik. A szociális készségek fejlesztésére mindenkinek szüksége van, kiemelt figyelmet érdemelnek azonban ezek a veszélyeztetett gyermekek.