A hivatali vesztegetés (Btk. 293. §) és annak elfogadása (Btk. 294. §) tulajdonképpen a gazdasági vesztegetési konstrukciók hivatali olvasatban megjelenő megfelelői, ezért csak azokat a szempontokat emeljük ki ebben a pontban, amelyekben az aktív és a passzív oldalak eltérést mutatnak. A legfőbb különbség természetesen az elkövetés körében, illetve az érintett személyi körben érhető tetten. Az aktív és a passzív hivatali vesztegetés klasszikus alapeseti alakzatai ugyanis kizárólag hivatalos személy működésével kapcsolatban valósíthatók meg, tettesük ennek nyomán aktív oldalon bárki, míg passzív oldalon maga a hivatalos személy lehet. A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontjában található taxatív felsorolás alapján ilyen személynek minősülnek például egyes közjogi méltóságok, az igazságszolgáltatás szereplői (bírák, ügyészek), közjegyzők, önkormányzati képviselők, illetve más közhatalmat gyakorló személyek, mint például a szolgálatban lévő rendőrök vagy pénzügyi nyomozók. A működéssel összefüggésben történő elkövetés pedig azt jelenti, hogy e bűncselekmények megállapítására kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha az érintett hivatalos személynek valóban van intézkedési jogköre a szóban forgó ügyben. Fokozottabb a büntetőjogi felelőssége egyes vezető állású hivatalos személyeknek, továbbá a fentebb már ismertetett kötelességszegésen felül a hatáskör túllépése, illetve a hivatali helyzettel történő egyébkénti visszaélés, valamint a bűnszövetség és az üzletszerűség is súlyosabban büntetendő. A hatáskör túllépése esetén nem kifejezetten tilalmazott magatartást tanúsít a hivatalos személy, hanem például olyan hatósági cselekményt, amelyre neki nem, csupán felettesének lenne jogköre. Hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés esetén pedig még erről sincs szó, a hivatalos személy azonban ilyenkor feladatát nem a társadalom javára, hanem magánérdekből végzi.