Az irányelvekkel kapcsolatos dogmatikai problémákon keresztül jó keresztmetszet adható a tagállami szervek előtti jogvédelem különböző aspektusairól. Az irányelvek implementációjának elmaradása esetén a közvetlen hatály egyfajta jogvédelmi típusú automatikus szankcióként is felfogható, az állami kötelezettségre tekintettel a vertikális állam–magánfél jogviszonyokban egyértelműen. Azonban felmerül a kérdés, hogy ugyanez érvényes-e akkor is, ha az irányelv mellérendelt viszonyokra vonatkozik, amelyekben az állami szervek nem vesznek részt. A nemleges választ a Marshall-ügyben1 hozott ítélet adta meg, amely az első abban a sorban, amelynek utolsó láncszeme a Pfeiffer és társai ügyben2 hozott ítélet. A jogvédelem azonban csorbát szenvedne, ha mellérendelt jogviszonyokra nem lenne megfelelő jogérvényesítési eszköz. Ezért több dogmatikai megoldással is lehetséges hatékony jogvédelmet megvalósítani. Az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdése a jóhiszemű együttműködés elvére alapozva arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyenek minden megfelelő általános és különös intézkedést, hogy biztosítsák az irányelvekben szereplő célok teljesítését. E kötelezettség valamennyi nemzeti hatóságra, így a bíróságokra is vonatkozik. A Bíróság Von Colson és Kamann ügyben3 hozott ítéletében megjelenő „irányelvnek megfelelő értelmezés” tana, amely szerint a nemzeti bíróságnak a saját joga alkalmazásakor az uniós rendelkezést is értelmeznie kell, tovább mélyült a Marleasing-ügyben4 hozott ítélettel, amely a közvetett hatály elvének kimondásával egyértelmű jogvédelmi megoldást nyújtott, és egyúttal megerősítette az uniós jogrendet is. Az ítélkezési gyakorlat ezt a hatást más módszerrel már korábban is elismerte. A Simmenthal-ügyben5 hozott ítélet ugyanis a nemzeti bíróság feladatául szabta, hogy biztosítsa az uniós jog tényleges érvényesülését azáltal, hogy szükség esetén eltekint a nemzeti jogszabályok azon – akár utólagos – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek az uniós joggal ellentétesek, anélkül, hogy megvárná azok hatályon kívül helyezését vagy bármely más alkotmányos eljárás útján történő megsemmisítését. A Fratelli Constanzo ügyben6 hozott ítélet mutatja meg az érem másik oldalát, amikor kötelezővé teszi az irányelv hivatalbóli alkalmazását, ha a nemzeti jog rendelkezései azzal ellentétesek. A cél azonos: biztosítani kell az uniós jog tényleges érvényesülését. Az irányelvnek megfelelő értelmezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat és a nemzeti jog mellőzésének lehetősége olyan kiút, amely az irányelv horizontális közvetlen hatályának tagadásából eredeztethető.