A Bíróság elfogadhatatlanságra hivatkozással elutasítja a határozathozatalt a tagállami bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával,1 ha a probléma hipotetikus,2 vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon3 válaszolhasson,4 továbbá ha az előterjesztő bíróság előtti eljárás befejeződött. A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkben meghatározott eljárás a Bíróság és a tagállami bíróságok együttműködésére szolgál. A Bíróság köteles azokat a körülményeket vizsgálni, amelyek között a tagállami bíróság hozzá fordult, és különösképpen köteles megállapítani, hogy az uniós jog kért értelmezése kapcsolatban áll-e az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával, annak érdekében, hogy a Bíróság ne legyen kénytelen általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó véleményeket adni. Amennyiben kiderül, hogy a feltett kérdés az alapügy eldöntéséhez nyilvánvalóan nem bír jelentőséggel, a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát.5 Gyakori visszautasítási ok a feltett kérdés vagy a megjelölt tényállás hipotetikus jellege is.6 Olyankor is visszautasíthatja a Bíróság a választ, ha a megkereső bíróság nem közöl elegendő adatot,7 vagy a feltett kérdés homályos. Általánosságban is elmondható, hogy a bírói határozatokkal szemben támasztható alapvető követelmény, hogy azok érthetőek, világosak, pontosak legyenek, azok tartalmát laikus is képes legyen megérteni. A Bírósághoz utalt előzetes döntéshozatali kérdések tekintetében különös súllyal érvényesül ez a követelmény, figyelemmel arra, hogy a tagállami bíróság által feltett kérdéseket a Bíróság hivatalos nyelvére, illetve az Unióban használt hivatalos nyelvekre kell fordítani, gyakran a tagállami bíróság által használt nyelvhez képest közvetítő nyelvek segítségül hívása mellett. Amennyiben a tagállami bíróság határozatában nem fejtette ki a kérdéseket kellő világossággal, vagy olyan bonyolult a megfogalmazás, amely – különös figyelemmel a többszörös fordítások szükségességére – a Bíróság elé olyan formában kerül, hogy a Bíróság arról az uniós jog hasznos értelmezését nem tudja megadni, úgy az ilyen esetekben is visszautasításra kerül a feltett kérdésre adandó válasz. A hasznos válasz elve azonban sokszor segít az ilyen esetekben is, ha ugyanis a feltett kérdés nem kellően precíz ugyan, de abból a kérdés lényege megállapítható,8 úgy a Bíróság, amely hatékony segítséget kíván adni a megkereső bíróságnak, a kérdés átfogalmazásával is adhat választ.9 A hasznos válasz adásának követelménye, ami a tagállami bíróságok és az Európai Unió Bírósága közötti együttműködésből következik, feladatul szabja a Bíróságnak azt is, hogy az uniós jog minden olyan rendelkezését értelmezze, amelyre a tagállami bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket.10 Az ítélkezési gyakorlat szerint a pontatlanul megfogalmazott kérdések esetén a Bíróság feladata a tagállami bíróság által szolgáltatott információk összességéből, valamint az alapeljárás irataiból kiszűrni az uniós jognak a jogvita tárgyára tekintettel értelmezésre szoruló elemeit.11