0. Amint láthattuk, az igeszemlélet morfológiai mechanizmusa bonyolultabb és összetettebb, mint más igei kategóriáké. Működése pedig mindaddig rejtve marad, amíg nem tárjuk fel az aspektusbeli oppozíció belső tartalmát. A jelen fejezetben az általánosan elfogadott aspektuspárok típusait vizsgáljuk, azokat, amelyek e fogalmi mező centrumába tartoznak, vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódnak. Ebben az értelemben aspektuspárokról akkor beszélünk, ha két ellentétes szemléletű (azaz folyamatos/imperfektív és befejezett/perfektív) ige képes ugyanabban a lexikai jelentésben egymást helyettesíteni meghatározott szabályok szerint. A lexikai értelemben vett azonosság szempontjából ez azt jelenti, hogy egy lezárt cselekvésnek mint eseménynek a jelölésére szolgáló perfektív ige szerepét bizonyos pozíciókban (pl. praesens historicumban vagy ismétlődő, de önmagában befejeződött cselekvés esetén) az imperfektív ige veszi át. Az ilyen típusú aspektusváltásokat a közös lexikai jelentés megléte teszi lehetővé, ez az a közös elem, amely a két ellentétes szemléletű igét egy bonyolult működésű kölcsönviszonyba rendezi, s ezt a viszonyt nevezzük aspektuspárnak vagy szemléletpárnak. Az ily módon létesült szemantikai viszony többféle is lehet, függetlenül attól, hogy milyen morfémákkal képezzük az adott párokat, hogy azok mely aspektusképző folyamatban jönnek létre – perfektiválásban vagy imperfektiválásban. E jelenség megértéséhez a kérdés történetében mindenekelőtt Jurij Maszlov 1948-ban megjelent cikkére kell visszamenni (Maszlov 1948; ugyanez: 1984: 48–65), melynek idevonatkozó gondolatait az alábbiakban összefoglaljuk.