0. Az aspektus és az igei jelentés kapcsolatára először, igaz, csupán egy futólagos, de igen találó megjegyzés formájában, Viktor Vinogradov mutatott rá 1947-ben (szavait e monográfia harmadik kiadásából idézzük): „A szemlélet kategóriája nem más, mint a grammatikai és lexikai jelentések harcának és kölcsönhatásának a színtere” (Vinogradov 31986: 410). Ezt az összefüggést nem sokkal később Maszlov fejtette ki a már többször is hivatkozott tanulmányában (Maszlov 1948). Mindazonáltal a szláv nyelvekben meglévő igeszemléletet sokkal inkább grammatikai, semmint lexikai jellegű kategóriának szokás tekinteni. Az aspektus grammatikalizáltsága mellett szól ugyanis annak következetes formai jelöltsége és e kategória kifejezésének kötelező jellege az ige összes alakjában, sőt a határozói és a melléknévi igenevekben is. Másfelől azonban (s ezt már érzékeltettük az előző fejezetben) a szemléletpárok különböző alaptípusokban való megjelenése az igék változatos lexikai jelentésére vezethető vissza. A lexikai jelentés sokféleségén itt bizonyos általános jelentéstípusokat értünk, melyek érzékenyen érintik az igeszemlélet működését. Ennek a külső, lexikai jellegű ráhatásnak különböző szintjeit figyelhetjük meg, aszerint, hogy az explicit vagy rejtettebb formában nyilvánul meg.