Héder Mihály, Paksi Dániel

A személyes tudásról

Polányi Mihály filozófiája: a hallgatólagos tudás, az emergencia és a bizalmi program


1.1. A fejezet céljai

  1. Polányi rámutat a modern tudományt jellemző objektivista felfogás abszurditására, s a tudományt olyan sikeres társadalmi vállalkozásként mutatja be, amelynek művelői tévednek a megismerés természetét illetően, félreértik a dolgokhoz való sajátos viszonyulást, valamint a tudomány működésének azokat a sajátosságait, amelyek voltaképpen a sikerét eredményezik. Ezzel összefüggésben − például a pozitivista iskola − egy félreértésen alapuló magatartást próbál intézményesíteni a felfedezés és az igazolás modelljeként. Következményeit tekintve azonban – az eredeti szándékkal ellentétesen – ez a tévedés a tudomány hanyatlását eredményezi.
  2. A tévedés lényege abban rejlik, hogy miképpen tekintenek az objektív tudásra mint ideálra. A Polányi által súlyosan kritizált felfogás követői a személyes ítélet lehető legnagyobb mértékű visszaszorítására törekednek a tudományos kutatás során, valamint az eredmények bemutatásakor, hogy a sajátosan emberi megismerés antropocentrikus elemei ne torzítsák el a valóság megismerését.
  3. Csakhogy Polányi mindezt lehetetlen vállalkozásnak tartja. Az ember ugyanis testi mivoltának köszönhetően szükségszerűen egy önmagához rögzített nézőpontból, centrumból szemléli a körülötte levő világot, nagyobb léptékben pedig a világegyetemet, és nem egy senkihez sem tartozó, konkrét helyhez és időhöz nem köthető nézőpontból („view from nowhere”), amely az objektivista ideál előfeltétele lenne.
  4. Tudománytörténeti elemzéssel kimutatja, hogy az ember hallgatólagos intellektuális szenvedélyeinek és képességeinek döntő szerepe van a tudomány fejlődésében.
  5. Már ebben a fejezetben világossá teszi, elutasítva a materialista álláspontot, hogy a világ nem kizárólag anyagi felépítésű.
  6. Tudománytörténeti magyarázatot nyújt a tévesnek tekintett objektivista felfogás kialakulására.
  7. Amellett érvel, hogy az anyagi részleteken túl a természetben fölfedezhető az inherens átfogó racionalitás.
  8. Rávilágít, hogy a következményeit tekintve abszurd objektivista felfogást a tudományon belül miképpen próbálják meg álruhába öltöztetni, s így felismerhetetlenné tenni. Az objektivitás sajátosan átértelmezett felfogását azonban Polányi döntő fontosságúnak tartja a tudomány fejlődésének szempontjából.
  9. Az objektivitás újragondolásával összefüggésben bevezet egy új fogalmat, a személyes tudást, amely szétfeszíti a hagyományos szubjektív-objektív dichotómiát.

A személyes tudásról

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 583 5

Polányi Mihály Személyes tudás című könyve a huszadik század egyik legfontosabb tudományfilozófiai munkája. A hallgatólagos tudás elképzelése, miszerint „többet tudunk, mint amit el tudunk mondani” széles körben elterjedt. Polányi szerint az emberi tudás se nem objektív, se nem szubjektív, hanem személyes. Ugyanakkor azt, hogy ez mit is jelent pontosan, komoly félreértések és félreértelmezések kísérik.

Polányi gondolatait kizárólag Polányi filozófiai nézőpontja alapján lehet megérteni, amely szakít a filozófiát és a tudományokat ma uraló kritikai, materialista és neodarwini attitűddel. Polányi álláspontja szerint a tudásnak bizalmi alapjai vannak, amelynek a gyökereit az ember evolúciós eredetében (emergencia) találhatjuk meg.

A Személyes Tudásról című könyv a Személyes tudás részletes, szövegközeli elemzését nyújtja, amelyből kirajzolódik, hogy mi is valójában Polányi filozófiája és a személyes tudás elképzelése.

Hivatkozás: https://mersz.hu/heder-paksi-a-szemelyes-tudasrol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave