Az első részben Polányi végig az emberekkel, azon belül is tudósokkal foglalkozik. Érvei részben történetiek, részben logikai jellegűek, amennyiben a tökéletes objektivitásra való törekvés belső ellentmondásaira mutatnak rá. A második részben, amely A hallgatólagos összetevő címet viseli, Polányi egy teljesen új szinten kezdi tárgyalni a problémát: biológiai alapon vizsgálja az emberi képességek gyökereit, azaz naturalizálja az eredeti ismeretelméleti kérdést. A rész három fejezete egy fejlődéstörténetet mutat be a viszonylag fejletlen állatoktól elindulva a kulturális evolúcióig, de anélkül, hogy az evolúció mechanizmusáról állításokat fogalmazna meg. Az Artikuláció című fejezet bevezeti a hallgatólagos tudás fogalmát, és ennek evolúciós gyökereit vizsgálja. Az Intellektuális szenvedélyek című fejezetben az ember motivációit vizsgálja, amelyeket az állatok hasonló motivációinak továbbfejlett változataiként mutat be. A részt a Konvivialitás fejezet zárja, amely az intellektuális szenvedélyek koncepciójából és az objektivista ideál első részben bemutatott kritikájából vezeti le a 20. század nagy társadalmi katasztrófáinak okait, és egyben utal egy alternatív társadalomvízióra. Ezzel Polányi a második részben gyakorlatilag a földi élet tömör történetét vázolta fel, beleértve az emberi kultúra történetét is. Ezt a történetet is felhasználja a negyedik részben, ahol kiegészíti majd az élet megjelenésének okaival és az emergens evolúció mechanizmusának felvázolásával.