Polányi ebben a fejezetben expliciten megfogalmazza, hogy érvelésének két, eddig részben független ága „egybetorkollik”. Az egyik ág a személyes tudás episztemológiája, amelyet az első három rész mutatott be, míg a másik ág az élőlényekkel kapcsolatos megfigyelések volt. Az egybetorkollás pontjához úgy ér el Polányi, hogy kezeli a tényt: a megismerő az élet része. Ezért a személyes tudás elemeit egy, a valóságot helyesen leírni igyekvő biológiának is szükségszerűen tartalmaznia kell. Ez az ultrabiológia, amely tartalmazza az élőlények és az ember tudásához szükséges bizalmi aktusok, elkötelezettségek vizsgálatát is. Polányi e biológiai vízió segítségével a hagyományos biológiát kritizálja. Többféle, leginkább behaviorista megközelítésről mutatja ki, hogy helytelen, mivel olyan kiindulási feltételeket és elveket fogadnak el, amelyek nem összeegyeztethetők a tudás hallgatólagos dimenziójával. Márpedig, ha a biológus éppen ezeket a képességeket használja a tudomány műveléséhez, akkor bizonyosan téved, ha olyan biológiát fogad el, amelyik nem tartalmazza ezeket. Az ultrabiológia segítségével viszont megérthető az ember ontológiai státusza, amelyet a következő fejezet mutat be.