Héder Mihály, Paksi Dániel

A személyes tudásról

Polányi Mihály filozófiája: a hallgatólagos tudás, az emergencia és a bizalmi program

4.1. A fejezet céljai

Polányi a készségek működése és szerkezetük elemzése révén hívja fel a figyelmet a bennük rejlő meghatározatlan elemekre.
A meghatározatlanság tekintetében egyenlőként kezeli a készségeket (úszás, kerékpározás, zongorázás, különféle mesterségek, gyapotszedés, az ipari berendezések használata) és a tudományos megismerést. Ennek fényében a hallgatólagos tudásra vonatkozó legismertebb példája, a kerékpározás sem csupán a gyakorlati készségek működését szemlélteti.

„A tudomány a tudós készsége révén működik, s e készség gyakorlása formálja a tudós tudományos ismeretét. A tudós személyes részvételének természetét tehát a készségek szerkezetének vizsgálatán keresztül ragadhatjuk meg.” (SZTI:95)
A meghatározatlansággal kapcsolatban rámutat, hogy korántsem csak tudománytörténeti példákon szemléltethető mint korabeli gyakorlatok (praxis) hiányos, nem kellő mélységű megértése (pl. a mesmerizmus művelői nem tudták, hogy a hipnózis milyen elven működik), hanem szükségszerűen jelen van minden teljesítményben. Erre vonatkozik a logikai meghatározatlanság fogalma.
A készségek destruktív elemzése alapján Polányi a tudatosság két típusát különbözteti meg: a fokális és a járulékos tudatosságot. Egy teljesítmény véghezvitele során, miként egy zenedarab megszólaltatása közben fokálisan a zeneműre mint értelemegészre figyel a pianista, míg a cselekedeteinek részleteivel (pl. billentyűk leütési módjának, a billentésnek) csupán járulékosan van tudatában. Amint a részletekre fordítja a figyelmét, a teljesítmény szétesik.
A személyes tudásnak a mindig jelen lévő meghatározatlanság miatt szükségszerű eleme az elkötelezettség. Az elkötelezettségnek köszönhetően lehet működőképes annak ellenére, hogy a részletei meghatározatlanok.
Mindez megvilágítja, hogy a tudás átadása és elsajátítása miért bizalmi alapú személyes érintkezések során valósul meg, és ebből következően miért a helyi tradíciók tartják fenn és fejlesztik tovább az így elsajátított tudást.
Polányi a készségek elemzésével felmutatja a személyes tudás mély testi (biológiai) és társadalmi (kulturális evolúciós) gyökereit.
Az objektivitás értelmét abban ragadja meg, hogy a tudós a valóság egy univerzális víziója mellett köteleződik el. Az elköteleződés mértéke szükségszerűen túlmutat a megértés határain. Az objektivitás Polányi által elvetett felfogásának részét képező kritériumok, mint a cáfolhatóság vagy az ellenőrizhetőség viszont felmentik a tudóst az elköteleződéssel járó felelősség alól. Az egzakt tudományokat polányiánus szemmel olyan formulák halmazának tekinthetjük, amelyek ugyan a tapasztalatra vonatkoznak, de a tapasztalattal való kapcsolat mindegyik előfordulása, azaz állítása esetén a tudós a saját személyes meggyőződésére kénytelen támaszkodni, mivel az egzakt formulákat is csak így tudja megfogalmazni. (SZTI:95)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 583 5

Filozófia

Polányi Mihály Személyes tudás című könyve a huszadik század egyik legfontosabb tudományfilozófiai munkája. A hallgatólagos tudás elképzelése, miszerint „többet tudunk, mint amit el tudunk mondani” széles körben elterjedt. Polányi szerint az emberi tudás se nem objektív, se nem szubjektív, hanem személyes. Ugyanakkor azt, hogy ez mit is jelent pontosan, komoly félreértések és félreértelmezések kísérik.

Polányi gondolatait kizárólag Polányi filozófiai nézőpontja alapján lehet megérteni, amely szakít a filozófiát és a tudományokat ma uraló kritikai, materialista és neodarwini attitűddel. Polányi álláspontja szerint a tudásnak bizalmi alapjai vannak, amelynek a gyökereit az ember evolúciós eredetében (emergencia) találhatjuk meg.

A Személyes Tudásról című könyv a Személyes tudás részletes, szövegközeli elemzését nyújtja, amelyből kirajzolódik, hogy mi is valójában Polányi filozófiája és a személyes tudás elképzelése.

Hivatkozás: https://mersz.hu/heder-paksi-a-szemelyes-tudasrol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero