Pethő Menyhért

A növényélettan alapjai


A terméskötés; a megporzás által indukált fiziológiai változások

A megtermékenyülés után – sok esetben közvetlenül a megporzást követően – a magház növekedése hirtelen megindul, a termés fejlődése megkezdődik. Ezzel egy időben a virágtakaró levelek (sokszor csak a szirom) és a porzók elhervadnak, lehullanak. Azokat a változásokat, amelyek során a virág fiatal terméssé alakul, terméskötésnek nevezzük. Gyakran már a megporzás önmagában is serkenti a magház növekedését (105. ábra). Ha a megporzás elmarad, a magház fokozatosan degenerálódik, majd elhal, a virág lehullik. A magház fokozott növekedését már akkor tapasztaljuk, amikor a pollentömlő a magkezdeményt még el sem éri. A pollenben vannak tehát olyan faktorok, amelyek a magház növekedését stimulálják. Ezzel magyarázható, hogy a pollensűrűség számos növény esetében egyenes arányban van a terméskötés gyakoriságával, a magvak számával, illetve a termés nagyságával (pl. paradicsom). Olyan esetben, amikor kevés pollen termelődik, a nagyobb pollensűrűséget más fajok pollenjével növelik. Ennek különösen a nemesítési gyakorlatban van jelentősége. Ez esetben tehát nem fajspecifikus serkentéssel állunk szemben.

A növényélettan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 818 7

Táplálékaink jó része, állataink takarmánya növényi eredetű. Növényi terméket hasznosít számos iparág, de a hőerőművekben is letűnt korok növényeinek elszenesedett maradványai szolgáltatnak energiát. E szerves anyag felhalmozódásának alapja a növények fotoszintézise, melynek során a növények a Nap sugárzó energiáját szerves vegyületekbe építik be. Az így megkötött energia szabadul fel az élő szervezetek légzése során. Melegíti otthonainkat, működteti gépeinket. Ehhez azonban oxigénre is szükség van, amit ugyancsak a növények szabadítanak fel a vízből fotoszintézisük során. Ezért mondjuk, hogy „zöld rabságban élünk", azaz a zöld növények által megkötött energia, a felhalmozott szerves anyag és a felszabadított oxigén a földi élet alapja.

A szerző négy évtizedes oktatói tapasztalat birtokában, a nagy sikerű Mezőgazdasági növények élettana c. könyve után arra vállalkozott, hogy a növényélettant röviden, mégis a legkorszerűbb biokémiai és élettani ismeretekre alapozva tárgyalja. E könyv megírásával az volt a célja, hogy a főiskolákon és agráregyetemeken mérsékelt óraszámban növényélettant tanulók olyan segédeszközt kapjanak, ami eligazítja őket a növényi anyagcsere-folyamatok, a növekedés és fejlődés alapvető kérdéseiben. Külön fejezetben tárgyalja a szervesanyag-termelés ökofiziológiáját és a stresszfiziológia alapjait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/petho-a-novenyelettan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave