A mykénéi paloták pusztulását követő időszakot sötét kornak is nevezik, ez az elnevezés azonban nem a korszak immanens sajátosságát fejezi ki, hanem a korszakra vonatkozó forrásaink hiányosságaira utal. Némi leegyszerűsítéssel úgy is fogalmazhatnánk, hogy Hellas történetének a lineáris B írás megszűnte és a betűírás átvétele közötti időszakát nevezzük így. A sötét kor (Kr. e. 1250–900 k.) a vázafestészet stílusváltozásainak megfelelően két egymástól elkülönülő szakaszra osztható, a submykénéi korra (angol rövidítése SM, Kr. e. 1120–1050 k.) és a protogeometrikus korra (angol rövidítése PG, Kr. e. 1050–900 k.). E megközelítő korszakhatárok természetesen vidékenként kissé eltérő időpontra estek. A submykénéi korra jellemző a korábbi kerámiastílus továbbélése, de jelentősen leegyszerűsödve, a korábbi, LH III B mykénéi koinéját, vagyis a nagyobb központokra egyaránt jellemző közös stílust felváltotta az LH III C idején az egyes vidékek saját stílusa, majd az edényformák és festésük is hanyaggá válik és leegyszerűsödik. A népmozgásoktól kevésbé érintett területeken (pl. Attika, Argolis) úgy tűnik, a submykénéi kerámiából fejlődik ki a protogeometrikus vázafestészet, amely az edényeket sávokra osztja és – általában festőkörzőt használva – koncentrikus körökkel és félkörökkel díszíti.