A polison belül a nőknek mindazon társadalmi kategóriáit megtaláljuk, mint a férfiakét. Egy nő lehetett polgár, polgárjog nélküli szabad (metoikos, külföldi, nothé, felszabadított rabszolga), metaxy és rabszolga. Minthogy a legtöbb társadalmi rétegben a nő és a férfi jogai és kötelességei nagyon hasonlítottak egymásra (pl. a metoikos nő is adót fizetett, mint a metoikos férfi, csak fele akkora összeget), a polgárjoggal rendelkező nők rétegét kell külön kiemelnünk (a prostituáltak rétegződéséhez vö. a 4.1.5. fejezettel). A nők polgárjoga a fiúgyerekekére emlékeztetett, hiszen gyámság alatt álló polgárok voltak, azzal a különbséggel, hogy a fiúk nagykorúságukat elérve kikerültek a gyámság alól, a nők azonban – elméletileg – soha. Egy lánynak apja volt a gyámja, az apa halála esetén pedig a gyámként kirendelt rokon. Ha a nő férjhez ment, apja gyámsága alól átkerült férje gyámsága alá. A nő gazdasági jogai korlátozottak voltak. Polisonként változó mértékben, de csak korlátozott értékben köthettek üzleteket. Egy kofaasszonynak nem lehetett megtiltani, hogy zöldséget áruljon, egy koszorúkészítőnek, hogy eladja a koszorút, minthogy ebből élt, de azt már igen, hogy egy nő rabszolgát vagy ingatlant vásároljon. Az ilyen üzleteket a vagyonos nők is csak jogi képviselőik által köthették meg. A nő polgárjoga ugyanakkor rendkívül fontos volt, hiszen csak mindkét ágról polgári családból származó nőnek lehetett törvényesen polgár a fia, feltéve, ha a fiú apja is polgár volt. A nő tehát örökítette az aktív polgárjogot, de ő maga csak passzív joggal rendelkezett: a politikai szerepvállalásból ki volt zárva.