A Kréta észak-keleti részén fekvő dór városka, annak ellenére, hogy a történelemben nem hagyott mélyebb nyomokat, néhány tekintetben a legkorábban és a leggyorsabban fejlődő polisok közé tartozott az archaikus korban. A tengerparttól viszonylag távolfekvő iker-akropolis, amelyek közötti nyeregben fekszik Dréros archaikus agorája, nehezen megközelíthető, de a csúcsáról ellátni egészen a tengerig. Nyilvánvaló, hogy az itt megtelepedő kis dór közösség tartott a támadóktól, ezért keresett magának könnyen védhető lakóhelyet, ahonnan idejekorán észre lehet venni a közeledő ellenséget (vö. 1.3.). A lakosság számát az archaikus korból nem ismerjük, a Kr. e. 4. században azonban elérte a 7000 főt (Lauffer 1989, 202). A Kr. e. 8–6. századi település időszakából megtalálták az archaikus, Kr. e. 8. századi templomot, amely feltehetőleg Apollón Delphinios kultuszát szolgálta, s amelynek romjai még ma is mintegy 2,5 m magasan állnak. E templomban kerültek elő Kréta legkorábbi bronz kultuszszobrai, amelyek egy férfi- és két nőalakot ábrázolnak, talán Apollónt, Artemist és Létót. E Kr. e. 7. századi szobrok feltehetőleg úgy készültek, hogy bronzlemezeket kalapáltak rá előre elkészített fa magokra. A templom lábánál, a két akropolis közötti nyeregben terült el az ősi, már a Kr. e. 8. században kőlépcsőkkel kiépített, téglalap alakú agora, amelynek mérete 40×30 m (Tiré 1983, 96). Az agora fölé magasodó templom falába lehetett korábban beépítve az a néhány archaikus feliratot hordozó kőtömb, amelyek egyikén eteokrétai-görög bilingvis szöveg tanúsítja a görögök megérkezése előtti őslakosság és a dór „hódítók” egymás mellett élését, a másikán pedig a legkorábbi feliratos görög törvényszöveg olvasható (GTSZ 60; ML 2. Kr. e. 650–600 körül):