Csányi Vilmos

Evolúciós rendszerek


A többsejtűek keletkezésének prokarlóta modellje

Térjünk vissza egy pillanatra az eukarióta sejtek autogeneziséhez. Bizonyos, hogy változatos és kiterjedt prokariótasejt-ökoszisztémák léteztek. A résztvevők kooperációja indította el az egyre szorosabbá váló integrálódás folyamatát. A ma élő egysejtű eukariótákban nagyon komplex sejtszerveket találhatunk. Ennek analógiájára racionálisnak tűnik azt feltételezni, hogy a prokariótasejt-kooperáció elegendően bonyolult volt ahhoz, hogy a különböző szerveknek megfelelő funkcionális kapcsolatok keletkezését, kiindulási pontját ne egyetlen eukarióta sejt differenciálódására, hanem sokféle prokarióta kooperációjára alapozzuk. Tételezzük fel, hogy a magasabb rendű organizmusok szervei, vagy legalábbis ezek alaptípusai, ősi prokarióta sejtekre vezethetők vissza. Képzeljünk el egy olyan prokariótákból álló sejtökoszisztémát, amelyben pl. egyik prokarióta típus rendelkezett azokkal a méregtelenítő enzimekkel, amelyek a külső környezeti hatások némelyikének közömbösítésére alkalmasak voltak. Ez a funkció nyilvánvalóan előnyös a társulás számára (ugyanez a funkciója pl. az állatok májának is). Csupán azt kell feltételeznünk, hogy ugyanúgy, ahogyan a mitokondrium és a többi sejtszerv esetében megindult egy nagyfokú integrálódás, a méregtelenítő enzimekkel rendelkező sejt is beolvadt a prokarióta közösségbe, egykori autonómiájának egyetlen maradványa a májnak mint szervnek, mint elkülönült kompartmentnek a létezése. Az eukarióta genom óriási méretű, a sejtszervekké alakult prokarióta ősök genomjának egy része is a közös genomba koncentrálódott. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy a májnak, idegszövetnek, vesének stb. megfelelő prokarióta sejttípusok genomjainak integrálódása bármiféle speciális problémát okozhatott volna.

Evolúciós rendszerek

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 833 0

Csányi Vilmos könyve a rendszerelmélet és a biológia jelentős eseményeinek összefoglalása. Egységes elméleti keretbe foglalja az élővilág jelenségeit az élet keletkezéséről a testek és szervezetek kifejlődésén keresztül az ember megjelenéséig. Az elmélet alapja az a feltételezés, hogy a különböző evolúciós jelenségek „replikatív komponens rendszerek” tulajdonságaira vezethetők vissza. A sejtek, a molekulák és a szervezetek replikációját illetően semmiféle kétség nem merül fel, a tárgyak és az ideák replikatív keletkezésére pedig a szerző számos bizonyítékkal szolgál.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csanyi-evolucios-rendszerek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave