Korábban a biológiában uralkodott és a társadalomtudományokban kimondottan vagy rejtve még ma is meghatározó az a nézet, hogy a biológiai vagy társadalmi jelenségek a reális világ jelenségeinek különleges csoportját alkotják, az élővilágban és a társadalomban speciális törvényszerűségek uralkodnak, amelyek elvileg különböznek a fizikai világ törvényeitől. A szélsőségesen vitalista álláspontok nyilvánvaló gyengesége miatt a biológiában egy redukcionista álláspont jutott uralomra. E ma is élő álláspont szerint a molekuláris jelenségek egészen az emberi társadalom biológiai tényezőiig és még azon is túl egységes magyarázó elveket lehet kimutatni, és a nyilvánvalóan hierarchikus organizáció ellenére a biológia összes megoldandó problémája visszavezethető kémiai mechanizmusokra (Crick 1967). Ennek a redukcionista szemléletnek látványos eredményei voltak, elsősorban a molekuláris biológiában. Noha ezeket az eredményeket rendkívül nagyra értékeljük, mégis úgy tűnik, hogy a molekuláris biológia nem igazolta elfogadhatóan a redukcionista álláspontot. A fajok keletkezésének folyamatát például nem sikerült visszavezetni nukleotidok kölcsönhatásainak folyamatára. Gould szerint a véletlenszerű mutációk és a szelekció mellett a fajok véletlenszerű keletkezésével és egy, a fajok közötti speciális szelekciós mechanizmus működésével is számolni kell (Gould 1980). Ugyanez a véleménye Stanleynek is, amikor a mikroevolúció (a populációk genetikai változásai) és a makroevolúció (a fajok keletkezése) szétkapcsolásáról beszél (Stanley 1975). Ugyancsak kevéssé látszik eredményesnek a redukcionista irányzat a viselkedéstudományokban, ahol a szerzett információ (tanulás, kultúra) értelmezése, úgy tűnik, szintén egy magasabb organizációs szinthez kötött (Plotkin és Odling-Smee 1981).