A társadalmi evolúció korábbi szakaszában a csoport- és falutársadalmak, de még a korai államok esetében is a földi bioszféra és az adott társadalmak kapcsolata nagyon egyértelmű volt. A bioszféra a társadalom környezete, korlátlan élelem- és nyersanyagforrás volt. A bioszféra nagy energia- és anyagciklusai mellett az emberi beavatkozás elhanyagolható mértékű volt, az ember a bioszférát nem veszélyeztette. Ez a helyzet fokozatosan megváltozott, talán nem is olyan hirtelen, mint ezt ma hajlamosak vagyunk feltételezni. Már említettük a késői pleisztocénben folyó fejlett technikájú vadászatok ökológiai hatását, számos faj teljes kipusztulását. A kulturális gépek kialakulásával az ember egyre hatékonyabban befolyásolhatta a bioszférát, és jelenleg az ember a bioszféra leghatékonyabb tényezője. Sajnos meglehetősen későn született az a felismerés, hogy a bioszféra nem csupán passzív, statikus környezet, amelyet korlátlanul lehet bármire felhasználni, hanem aktív dinamikus rendszer, amelynek saját szabályozó folyamatai biztosítják a bolygó légköri oxigénjét, hőmérsékletét, nedvességtartalmát és még jó néhány olyan paraméterét, amelyek jelentősebb megváltozása esetén az emberi életfeltételek sem biztosíthatók a Földön.