É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Grammatikalizáció: N > AxPart > P

A variációt mutató adatokból kiindulva azt mondhatjuk, hogy egy többlépcsős folyamattal írható le a névutók kialakulása: az eredeti főnév lassan elveszíti névszói jegyeit és lexikális tartalmát (lásd Sebestyén 1965 leírását), és egy átmeneti kategórián keresztül névutóvá válik. Ezzel az újraelemzési lánccal írható le többek között az al-, mell-, fel-, bel-, el-, mög-, köz- stb. ősi főnevek változása, de ilyen a hely főnév változása is, amely már a nyelvemlékes korban a helyett és helyében névutókban többszörösen is grammatikalizáció bemeneteként szolgált, illetve szolgál, amennyiben a helyében még ma sem teljesen grammatikalizálódott elem (lásd alább).

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave