É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Főnévi igenévi mellékmondatok

Az orosz hatástól kevésbé érintett obi-ugor nyelvváltozatokban az alanyi és tárgyi mellékmondatokat is részint főnévi igeneves kifejezések, részint gerundiumszerű nominalizációk képviselik (bár a kötőszó nélküli véges alárendelésre is van példa). Az ómagyar közbülső állapotot képvisel az obi-ugor nyelvekben megőrzött nyelvállapot és a mai magyar között: már általánosan használt a hogy kötőszós véges alárendelés, de a főnévi igenévi tárgyat, illetve alanyt megengedő igék köre még jóval bővebb, mint a mai magyarban. Így például főnévi igenévi tárgyat vonz a fogad (26a), és főnévi igenévi alanyt vonz a személytelen történik (a főnévi igenév alanya dativusban áll).

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave