É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Összefoglalás

A jelen fejezet célja az volt, hogy áttekintse a beágyazott mellékmondatok szerkezetében megfigyelhető szintaktikai változásokat, különös tekintettel a mellékmondati bal periférián található kötőszók és operátorok viszonyrendszerére. Mint láttuk, a magyar nyelv történetében négy alárendelő kötőszót kell kiemelni, ezek a hogy, a ha, a mint és a mert. Mind a négy esetében analóg grammatikalizációs folyamatokkal kell számolni: egyrészt operátorokból C (mondatbevezető) kategóriájú fejjé értelmeződtek át, majd alsó C fejből felső – azaz a tagmondat illokúciós erejéért felelős – C fejjé.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave