É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


A tárgyas ragozás szerepe a rokon nyelvekben

A tárgyi egyeztetés az uráli nyelvcsaládon belül az ugor és a szamojéd nyelvekben fordul elő (lásd Marcantonio 1985, Nikolaeva 1999a, 1999b, 2001, Dalrymple–Nikolaeva 2011), és e nyelvekben is a tárgy másodlagos topik szerepét jelöli. Nikolaeva idézett műveiben az északi hanti dialektusra jellemző tárgyi egyeztetést vizsgálta legbehatóbban. A hantiban kötelező az SOV szórend, és a mondat elsődleges topikja nem lehet más, mint az alany. Amikor az agens vagy experiens nem alkalmas a topik szerepre, a patiens viszont igen, passzivizálni kell a szerkezetet, hogy a patiens kerüljön alanyként a mondat élére:

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave