É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Az első és második személyű névmási tárggyal való egyeztetés hiánya

Mint köztudomású, tárgyas ragozást határozott tárgy vált ki: többek között határozott névelős főnév, birtokossal determinált főnév, tulajdonnév, valamint 3. személyű személyes névmás (lásd (5a), (6a)). Azonban a 3. személyű ige nem egyezik az 1. és 2. személyű névmási tárggyal (5b), és a 2. személyű ige nem egyezik az 1. személyű névmási tárggyal (6b). Az egyes szám 1. személyű ige ellenben egyezik 2. személyű tárgyával, ha nem is a szokásos -d toldalékot veszi fel, lásd (7).

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave