Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Irodalom

Dressler, Wolfgang U., – Siptár Péter 1998. A magyar nyelv természetes fonológiája felé. In: Péter 1998, 35–59.
Durand, Jacques, – Siptár Péter 1997. Bevezetés a fonológiába. Budapest, Osiris Kiadó.
Elekfi László, – Wacha Imre 2003. Az értelmes beszéd hangzása. Budapest, Szemimpex.
Gósy Mária 2000. A beszédkutatás új útjai. In: Kiefer Ferenc – – Gósy Mária (szerk.) Helyzetkép a magyar nyelvtudományról. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 44–54.
Gósy Mária 2004. Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest, Osiris Kiadó.
Hunyadi László 1995. Mondathangsúly a magyarban. In: Gósy Mária (szerk.) Beszédkutatás ’95. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 32–45.
Hunyadi László 2001. A hatókör prozódiája. In: Bakró-Nagy Marianne – – Bánréti Zoltán – – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 324–343.
Hunyadi László 2002. Hungarian sentence prosody and Universal Grammar. Frankfurt, Peter Lang.
Kálmán László, – Nádasdy Ádám 2001. A hangsúly. In: Kiefer 2001, 393–467.
Kassai Ilona (szerk.) 1999. Szótagfogalom – szótagrealizációk. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Kenesei István, – Irene Vogel 1998. A fókusz fonológiai szerkezete. In: Péter 1998, 79–119.
Kiefer Ferenc (szerk.) 2001. Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. 2. kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Nádasdy Ádám, – Siptár Péter 1998. Vowel length in present-day spoken Hungarian. In: Varga László (szerk.) The Even Yearbook 3. ELTE SEAS Working Papers in Linguistics. Budapest, School of English and American Studies, Eötvös Loránd University, 149–172.
Nádasdy Ádám, – Siptár Péter 2001. A magánhangzók. In: Kiefer 2001, 42–182.
Péter Mihály (szerk.) 1998. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIX. Újabb irányzatok a fonológiában. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Péter Mihály 2001. Strukturális fonológia. In: Siptár 2001c, 9–36.
Polgárdi Krisztina 1998. Levezetett környezeti jelenségek és az optimalitáselmélet. In: Péter 1998, 121–136.
Polgárdi Krisztina 2000. A magánhangzó ~ zéró váltakozás a magyarban és a „csak CV”-elmélet. In: Büky László – – Maleczki Márta (szerk.) 2000. A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 229–243.
Rebrus Péter 1996. Az analitikus–szintetikus toldalékolás a magyarban és a kormányzási fonológia. Néprajz és Nyelvtudomány 37: 141–58.
Rebrus Péter 2000a. Kormányzásfonológia kormányzás nélkül. In: Szécsényi Tibor (szerk.) LingDok I. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szeged, JATEPress, 23–41.
Rebrus Péter 2000b. Morfofonológiai jelenségek. In: Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia Budapest, Akadémiai Kiadó, 763–947.
Rebrus Péter 2000c. A helyelemek egyeztetése a CV-fonológiában. In: Büky László – – Maleczki Márta (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 245–260.
Rebrus Péter 2001. Optimalitáselmélet. In: Siptár 2001c, 77–116.
Ringen, Catherine O., – Robert M. Vago 1998. Hungarian vowel harmony in Optimality Theory. Phonology 15: 393–416.
Siptár Péter 1994a. Megjegyzések a magyar magánhangzó-állományról. In: Gósy Mária (szerk.) Beszédkutatás 1994. Tanulmányok az elméleti és az alkalmazott fonetika köréből. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1–23.
Siptár Péter 1994b. A kerekségi harmóniáról. In: Gósy Mária (szerk.) Beszédkutatás 1994. Tanulmányok az elméleti és az alkalmazott fonetika köréből. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 81–93.
Siptár Péter 1995. A magyar mássalhangzók fonológiája. Linguistica, Series A: Studia et Dissertationes 18. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Siptár Péter 1998. A magyar magánhangzók lexikális fonológiájából. In: Gósy Mária (szerk.) Beszédkutatás ’97. Szófonetikai vizsgálatok. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 188–230.
Siptár Péter 2001a. Degemináció. In: Bakró-Nagy Marianne – – Bánréti Zoltán – – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 291–303.
Siptár Péter 2001b. Három felemás magyar mássalhangzó. Magyar Nyelv 97: 385–404.
Siptár Péter (szerk.) 2001c. Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó.
Siptár Péter 2002. Hiátus. In: Hunyadi László (szerk.) Kísérleti fonetika, laboratóriumi fonológia. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.
Siptár Péter 2003. Hangtan. In: É. Kiss Katalin – – Kiefer Ferenc – – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. 3. kiadás. Budapest, Osiris Kiadó, 285–384.
Siptár Péter 2005. A magánhangzó-kapcsolatok fonológiájából. Magyar Nyelv 101: 282–304.
Siptár Péter, – Szentgyörgyi Szilárd 2004. A magyar H-féle hangok optimális elemzése. Nyelvtudományi Közlemények 101: 57–90.
Siptár Péter, – Törkenczy Miklós 2000. The phonology of Hungarian. The Phonology of the World’s Languages. Oxford/New York, Oxford University Press.
Szende Tamás 1995. A beszéd hangszerelése. Idő, hangmagasság, hangerő és határjelzés a közlésben. Linguistica, Series A: Studia et Dissertationes, 13. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Szende Tamás 1998. A természetes fonológia és magyar alkalmazásai. In: Péter 1998, 137–164.
Szentgyörgyi Szilárd 2000. A magyar /v/ és a zöngésségi hasonulás az optimalitáselméletben. In: Szécsényi Tibor (szerk.) LingDok I. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szeged, JATEPress, 42–56.
Szentgyörgyi Szilárd 2004. Optimalitás-elmélet: mennyire gazdag a lexikon? In: Kurtán Zsuzsa – – Ziményi Árpád (szerk.) A nyelvek vonzásában. Eger – Veszprém, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 160–170.
Szigetvári Péter 1998. Kormányzás a fonológiában. In: Péter 1998, 165–213.
Szigetvári Péter 2001. Szótagtalan fonológia. In: Siptár 2001c, 37–75.
Szilágyi N. Sándor 2000. Világunk, a nyelv. Budapest, Osiris Kiadó.
Szilágyi N. Sándor 2004. Elmélet és módszer a nyelvészetben, különös tekintettel a fonológiára. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Törkenczy Miklós 2001a. A szótag. In: Kiefer 2001, 273–392.
Törkenczy Miklós 2001b. Végzetes rosszulformáltság a fonológiában. In: Bakró-Nagy Marianne – – Bánréti Zoltán – – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 274–290.
Törkenczy Miklós, – Siptár Péter 1999. Vannak-e elágazó szótagösszetevők a magyarban? In: Kassai 1999, 101–129.
Törkenczy Miklós, – Siptár Péter 2000. Magánhangzó ~ semmi váltakozások a magyarban. Nyelvtudományi Közlemények 97: 64–130.
Varga László 1993. A magyar beszéddallamok fonológiai, szemantikai és szintaktikai vonatkozásai. Nyelvtudományi Értekezések 135. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Varga László 1998a. Dallamelemek és szótagok asszociációja a magyar hanglejtés autoszegmentális tárgyalásában. In: Péter 1998, 257–72.
Varga László 1998b. Rhythmical variation in Hungarian. Phonology 15: 227–266.
Varga László 2000. A magyar mellékhangsúly fonológiai státusáról. Magyar Nyelvőr 124: 91–108.
Varga László 2001a. A hanglejtés. In: Kiefer 2001, 468–580.
Varga László 2001b. A magyar intonációs frázis és annak kettébontása. In: Bakró-Nagy Marianne – – Bánréti Zoltán – – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 304–323.
Varga László 2002. Intonation and stress. Evidence from Hungarian. Basingstoke, Palgrave Macmillan.
Varga László 2005. Metrikus fonológia és a ritmikai hangsúlyváltozás. Budapest, Tinta Könyvkiadó.
Zsigri Gyula 1994. Lexikális és posztlexikális affrikáció. Néprajz és Nyelvtudomány 35: 129–133.
Zsigri Gyula 1996. A zöngésségi hasonulás és a tűnékeny mássalhangzók. Néprajz és Nyelvtudomány 37: 271–284.
Zsigri Gyula 1997a. Orrhangúszabályok. Néprajz és Nyelvtudomány 38: 117–123.
Zsigri Gyula 1997b. Posztalveoláris összeolvadás. In: Büky László (szerk.) Nyíri Antal kilencvenéves. Szeged, JATEPress, 179–186.
Zsigri Gyula 2002. Fonológiailag releváns és irreleváns hangtulajdonságok. In: Maleczki Márta (szerk.) A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 257–263.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave