Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A századforduló és a 20. század eleje

A századforduló táján a magyarországi nyelvészet megnyugtatóan fejlődő, magas színvonalon művelt, sokoldalú tudomány képét mutatta. Minden nagyobb, Európában kutatott nyelvcsoportnak megvoltak már a magyar szakértői. A századforduló évében már legalább rendkívüli, de többnyire rendes nyilvános tanári rangban tanították a pesti egyetemen a magyar mellett az összehasonlító árja (azaz indoeurópai), a török, a perzsa, a német, a francia, az olasz, a szláv és a román nyelvészetet, és az eme előadásokat hallgató diákok száma is óriási növekedést mutatott. A tanárok jelentős része a legjobb német egyetemeken szerzett korszerű tudást, ami ekkor az újgrammatikus nyelvészet ismeretét jelentette. A 19. század végi egyetemi bővülésnek és korszerűsödésnek köszönhetően tehát egyre nagyobb teret kapott mind személyi állományában, mind az oktatásban a korszerű nyelvtudomány, intézményesülése és folyamatossága az Akadémia, az egyetemek és a folyóiratok révén immáron biztosítva volt. 1904-ben létrejött a Nyelvtudományi Társaság Szily Kálmán elnökletével, 1905-ben saját folyóiratot indított Magyar Nyelv címen. 1907-ben az Akadémia is elindított egy újabb folyóiratot Nyelvtudomány címen, ezt Asbóth Oszkár, a kitűnő szlavista szerkesztette.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave