Említsünk néhány mondattani nyelvjárási jelenséget is! Északkeleti nyelvjárásokra jellemző, hogy a folyamatosság érzékeltetésére a fele, felé szót használják (az öregek beszélték ezt elfele). Erdélyben a folyamatosság érzékeltetésére a határozói igenév és a létige kapcsolatát használják (a fiam el van menve az erdőre, azaz: most is ott van). Múltbeli tartósságot Erdélyben a vár vala igealak-típussal fejezik ki (az imént jár vala nálunk, azaz: nálunk volt huzamosabb ideig). A dunántúli nyelvjárások egy részében a szokik jelen idejű alakját a cselekvés bármikori előfordulhatóságának a kifejezésére, a múlt időt pedig a múltban szokásszerűen ismétlődő folyamat jelölésére használják (fölkelés után én is ki szokok szellőztetni; régen a lakodalmas népek a hintóról szokták szórni a kalácsot). Palóc sajátosság, hogy egyes számú állítmány áll többes számú alany mellett (elmúlt az ünnepek), hogy nem egyezik meg számban a kijelölő jelző és a jelzett szó (el kellene fűrészelni azt a gallyfákat). Rábaközben a kell segédigét főigeként ragozzák (én is köllök levelet írni; mi is lë köllöttük aratni a zabot). Érdekes képet mutat a kapcsolatos mellérendelő mondatok táji kötőszóhasználata. Ugyanis a köznyelvi és a legritkább használatú a nyelvjárásokban. Erdélyben az s kötőszó a leggyakoribb, a nyugati palócban a nos, a nyelvjárások nagy részében pedig a mëg, meg, mög. Számos nyelvjárásban a segít + főnévi igenév szerkezetet megszakított sorrenddel használják (ki segítem vinni a létrát; széjjel segítem szedni azt is). Északi és erdélyi nyelvjárásokra jellemző a restelli dolgozni; szereti inni; unja üldögélni-típusú szerkezet. Nyugat-dunántúli nyelvjárásokra jellemző egy sajátos névutó-család, a hëgyé, hëgyëtt, hëgül ’tetejébe, tetejében, tetejérol’ (a farakás hëgyé tëttë a kabátját). Végül megemlítjük azt, hogy az El kell menjek-féle szerkezet az erdélyi magyar nyelvhasználatból, illetőleg az azt követok nyelvi gyakorlatából kiindulva kezdett terjedni az írott és a beszélt köznyelvben Magyarországon is. (A nyelvjárási területeken egyelőre nem terjed.) Erdélyben azonban nemcsak a kell, hanem a lehet és a szabad után is felszólító módba kerül az ige (nem szabad veszekedjenek; be lehet menjek?).