Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az agrammatikus mondatprodukció: kapacitáselméleti magyarázatok

Haarmann és Kolk (1994) valamint Kolk (1995, 1999) egyaránt amellett érvel, hogy a produkciós nehézségek a belső szintaktikai feldolgozás sebességének lelassulása miatt jelentkeznek, ahogyan a megértésnél is. Kétféle idői korlátozottságot mutatnak ki: a szintaktikai szerkezetre vonatkozó információk vagy túlságosan lassan aktiválódnak, vagy túlságosan gyorsan elvesznek, törlődnek a munkamemóriából. Ez a szintaktikai fastruktúra részeinek deszinkronizációjához vezethet. A szinkronitást, tehát a fastruktúra összetevőinek időben való felépítését és egyidejű megtartását a memóriában annál nehezebb elérni, minél bonyolultabb frázisszerkezetet kell létrehozni. A grammatikai morfológia korrekt előállítása más fajta szinkronitást is megkíván: a szintaktikai hely (slot ) (például névelő-hely vagy eset-hely) és a lexikális elem (pl. az, egy vagy a -nak/-nek ) közötti szinkronitást. Amennyiben a szintaktikai helyek megnyitása lelassult és késik, akkor a várományos lexikális elem a munkamemóriában már csökkent aktivációjú lesz, mire a megnyitás megtörténik, és elmarad a hely és a lexikális elem integrációja. Az agrammatikus beszédprodukciót jellemző morfológiai hibák változékonysága úgy magyarázható, hogy azok a szintaktikai helyek, melyek viszonylag komplexebb szintaktikai fastruktúrában vannak, később nyithatók meg. Például a többes számot jelölő inflexió helyének megnyithatósága függ attól, hogy főnévi szerkezetről van-e szó, vagy igéről. A főnévi szerkezet esetében a többes inflexióhoz szükséges struktúra egy NP szerkezete. Az ige többes száma esetében viszont egy S (Mondat) csomópont megépítése szükséges. Ezért a produkcióban a többes főnévi inflexió könnyebb, mint az igei inflexió. Kolk (1995) szerint minél nagyobb a komplexitás mértéke, annál nagyobb a szintaktikai fastruktúrán belül a deszinkronizáció esélye. Ezért a „morfológiai” és „szintaktikai” agrammatizmus közötti különbség fokozati kérdés. Az agrammatikus afáziások az egyszerű szórendet részesítik előnyben, mert az összetettebb struktúra előállításához többlet feldolgozási idő szükséges.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave