Ha a zene nem áldozható fel. Gerard M. Hopkins költészetének fordításáról

When the Music May Not Be Sacrificed. On the Process of Translating Gerard M. Hopkins

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Olty Péter

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

filozófus, műfordító, költő

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbi írás szerkesztett változata annak az előadásnak, amit a szerző a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia A lehetséges változatok című versfordítói konferenciáján 2022. november 21-én tartott. A 19. századi angol költő, Gerard Manley Hopkins költészetének fordításával kapcsolatos műhelydilemmákba ad betekintést, különös tekintettel a versek által támasztott prozódiai és akusztikai jellegű kihívásokra. A szerző mindezt saját fordításának példáján keresztül mutatja be, úgy érvelve, hogy mivel a szavalhatóság Hopkins esztétikájában központi szerepet kap, a verszenével kapcsolatos stílusjegyeket érdemes a magyar fordításban is a lehető legjobban megőrizni.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The article is the edited version of a lecture delivered by the author on 21st November 2022 at a conference on translation of poetry organised by the Széchenyi Academy of Letters and Arts. At issue are certain technical dilemmas involved in the process of translating the work of the 19th-century English poet, Gerard Manley Hopkins, particularly the challenges posed by its prosody and rhyme. To illustrate his discussion, the author uses a translation of his own as an example, arguing that due to the central role speech sound plays in Hopkins’s aesthetics, the poet’s musical features of style are to be optimally preserved when translated into Hungarian.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: vers, fordítás, Gerard Manley Hopkins, rugóritmus
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: poetry, translation, Gerard Manley Hopkins, sprung rhythm
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.5.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elterjedt nézet, hogy Hopkins lefordíthatatlan költő. Grammatikailag összepréselt, neologizmusokban és szójátékokban bővelkedő, irizáló jelentéseket eredményező nyelve nemcsak a 19. századi lírában számít különcnek, hanem az angol irodalom egészét tekintve is párját ritkítja, és csak olyan nehézségű szerzőkéhez mérhető, mint John Donne, Robert Browning vagy James Joyce. Puszta értelmezése is alapos szakirodalmi tájékozottságot követel meg. Emellett olyan formákkal is szembesít, amelyek ritmikája és harangjátékszerű rímelése példátlan. A nevezett sajátosságok közvetítésének mikéntjére a hazai fordításelmélet és gyakorlat nem kínál kielégítő stratégiát és mintát.1 Vajon ha a fordító bizonyos fokig eltér a kanonikus technikáktól, kísérleti eszközökkel bővítve szerszámkészletét, közelebb juthat-e Hopkinshoz? Az alábbiakban e kísérletek egyikéről lesz szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A The Windhover című versből indulok ki, ezen keresztül mutatva be a fordítói feladat fő kihívását: a zeneiség tolmácsolását. A hangzás Hopkins számára nem csupán díszítmény, hanem uralkodó esztétikai komponens, cél. „Úgy van szerkesztve ez a beszéd”, írja, „hogy azt hangzásában szemlélje az elme; úgy van szerkesztve, hogy az értelmi közlés célján is túlmenően, elsősorban önmaga hallhatóságában legyen érdekelt. Valamennyi matéria és jelentés persze lényeges benne, de mindez csak részelem, amely ahhoz kell, hogy megtámassza és konkretizálja az önmagáért szemlélt alakzatot.” (House–Storey, 1959, 289.)2 Mivel tehát szavalásra írt költészettel van dolgunk, a zeneiségnek kitüntetett szerepet kell kapnia a fordításban is. Nézzük tehát a példát:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

THE WINDHOVER To Christ Our Lord I cáught this morning mórning’s mínion, kíng- dom of dáylight’s dáuphin, dapple-dáwn-drawn Fálcon in his ríding Of the rólling level úndernéath him steady áir, and stríding Hígh there, how he rúng upon the réin of a wimpling wíng In his éxtasy! Then óff, óff, fórth on swíng, As a skáte’s heel sweeps smóoth on a bów-bend: the húrl and glíding Rebúffed the bíg wínd. My héart in híding Stírred for a bírd: the achíeve of, the mástery of the thíng! Brute béauty and válour and áct, oh, áir, pride, plúme, hére Búckle! AND the fíre that bréaks from thée then a bíllion Tímes told lóvelier, more dángerous, Ó, my chevalíer! No wónder of it: sheer plód makes plóugh down síllion Shíne, and blúe-bleak émbers, áh my déar, Fall, gall themsélves, and gash góld-vermíllion.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Első hallásra is feltűnő, hogy lejtése eltér az angol verselésben megszokott hangsúlyváltó jambustól. A sorok a rugóritmus nevű versrendszerhez igazodnak (sprung rhythm).3 Ahogy az ékezetek jelzik, soronként öt szótagra esik nyomaték. A köztük lévő hangsúlytalan pozíciók néhol üresek, másutt egy, kettő vagy három hangsúlytalan szótaggal vannak kitöltve. Például: 1. bíg wínd; óff, óff; shéer plód; gásh góld: üres pozíció; 2. cáught this; héart in: egy hangsúlytalan szótag; 3. stírred for a; réin of a: itt kettő; 4. Fálcon in his; rúng upon the: itt pedig három. Mivel a hangsúlytalan helyek szótagszáma nem lehet bármennyi – nullától háromig terjedhet –, az ütemeknek nemcsak sortagoló szerepük van, hanem emellett, a görög–latin verselés analógiájára, verslábakat is imitálnak. Ennek megfelelően négyféle versláb jön létre: 1. monoszillabus; 2. angol trocheus; 3. angol daktilus; 4. angol első paión.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angol és a magyar mérték közti átjárásnak viszont feltétele, hogy a fentiekkel számot vetve, a sprung verslábait visszatranszponáljuk azokra az eredeti időérték-viszonyokra, amelyeket az angol verslábak utánozni hivatottak, így magyarul is befogadhatóvá, hallhatóvá téve őket. Négy mora időértékkel számolva ez a következő variációkat kínálja fel: 1. négymorás monoszillabus4 (––); 2. spondeus (– –); 3. daktilus/ anapesztus/ amphibrachisz (– ‿ ‿ / ‿ ‿ – / ‿ – ‿); 4. dupla pirrichius (‿ ‿ ‿ ‿). Megjegyzendő, hogy szavaláskor az angol daktilus és paión tényleges időértéke gyakran túllép a négy morán. A „dauphin dapple” vagy a „rolling level” például a magyar fül számára hatmorásnak érződik (– –‿ ‿). A négymorás verslábvariánsok mellett bizonyos extrametriákra is szükség van tehát. Ennek megfelelően a Windhover első öt sorának ütemezése és mértéke így jegyezhető le:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

x | – –|– –| – –| ‿ ‿ –| –
‿ ‿| – –| – – ‿ ‿| – –| – ‿ ‿ ‿| – –
‿ ‿|– –‿ ‿| – –| – –‿ ‿| – –|– –|
– –‿ ‿|‿ ‿ ‿ ‿ |– ‿ ‿|– –| –
‿ ‿|–‿ ‿ ‿|––| ––|– –| –
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti képlet a rugóritmus licenciáit is láttatja. 1. Az egyik ilyen az ütemáthajlás (overreaving). A sorok végén nem áll meg a skandum, s így a sorvégi versláb egy része áthajolhat a következő sor elejére. Például az első és a negyedik sorok végén: kíng-/ dom of; wíng/ In his. A sorzáró szó vagy szótag ilyenkor mindig hangsúlyos, a versláb következő sor elejére eső része pedig értelemszerűen hangsúlytalan. 2. A másik engedmény az extrametria (outride), amelyre már fent is utaltam. Mivel a moraszámlálás hangsúlyszámlálással ötvöződik, a verslábak egyben ütemek is. Az ütemek pedig alkalmanként kaphatnak – például nagyobb érzelmi töltet esetén – olyan erős hangsúlyt, hogy négy moránál hosszabb időértéket is elbírjanak. A lábakból így öt-, hatmorás lesz – jellemzően első paión (– ‿ ‿ ‿), molosszus (– ––) vagy ionicus a maiore (– – ‿ ‿). E pármorás toldásokat pedig a magyar fül a rákövetkező versláb auftaktjának hallja. Ilyen például a „level”, a „steady” és a „how he”: rólling, level úndernéath him steady áir, and stríding/ Hígh there, how he rúng.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az auftakt kétmorás magyar szavakat követelne meg hangsúlytalan pozícióban, például „mint”, „még”, „ami”, „ahol”. Ezekből azonban kevés van. A felütésnek alkalmas szavak hiányát tehát hosszabbak hangsúlytalan végével érdemes kompenzálni. Olykor az is előfordulhat, hogy valamilyen inverzió, például az ige előrevetése jelenti a megoldást. Mutatom a fordítást, az extrametrikus toldásokkal együtt. A hangsúlyokat kövérítés jelzi.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A SZÉLVERŐ Krisztus Urunknak Sólymot kapva le reggel – a reggel kegy- fia fénytrón-örököst, hajnal-deresét-hajtót –, kit a görlégoszlop tollai-lobogó, egy szárny lonzsán, szerpentinező trappban hajtott föl piruett-pontig, s aki ott, fentről, ívben mint korcsolya karcol csíkot, siklórajtot a vad szél dacára vett, panszívben rebbentem: a tanuságért, ahogy kélyre megy. Itt húzz viadalt, leget, ó, tollzászlóst, ja-vadont, bele! és e hasadó tűzpír iránti epedés, ó, lovagom, lesz csillagszor drágább szípont. met föld is, a restül rótt, amit eke vés, ha nyez, e málzsaráton ont, ah, istenem, annál inkább!, aranyat repedés.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az auftakt tehát vagy a természetes szórendhez igazítható (például „hajtott föl”; „pontig, s aki”), vagy valamilyen szórendváltoztatással érhető el („ívben mint”; „lesz… szítópont”; „fémet föld… ha fényez”). Utóbbi egyben a Hopkinsra általában jellemző angoltalan inverziókat is sejteti, szokatlanságát tulajdonképpen ez legitimálja.5 A fenti fordítás azt is szemlélteti, hogy a rugóritmus egy szótagos rímeire természetesen a jambikus verselés diktálta hímrímszabály sem vonatkozik. A hangsúlyos és egy szótagos „pont-ont” rímpár itt ugyanannyira helyénvaló, mint a látszólag szabályosabb „egy-kegy”. Ami a hangsúlyokat illeti, a soronkénti öt csak némi alku árán tartható be: mivel a magyar szavak hosszabbak, előfordul, hogy nem csak élükre esik hangsúly. Például „szerpentinező”; „tanuságért”; „ja-vadont”. Moraszámláló versben ez nem volna probléma, de a sprung, mint a fentiekben említettem, nem tisztán moraszámláló, hanem hangsúlyokat is számol. A magyar nyelv élhangsúlyos volta pedig elvileg tiltja a szóvég nem természetes megnyomását. Bár Hopkins kivételes esetben él ilyen licenciával, például itt is, az underneath szó végén, ezt sosem önkényesen, hanem mindig valamilyen feszültségkeltés céljából teszi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rugóritmus mellett a Windhover zeneiségének másik feltűnő vonása a tág értelemben vett rímelés (lettering/consonant chime): a hangzók különféle szabályok szerinti lankadatlan összecsengése. A harangjátékhatást előidézik a betűrím (például: bow-bend; blue-bleak), a sorvégi rímek konszonanciája, a sorokon belüli rímek és asszonáncok (például: dawn-drawn; air-there; strirred…bird; plough down; fall…gall) és bizonyos hangzócsoportok egy helyre koncentrálása (például: a d-f-l-n csoport a második sorban: -dom of daylight’s dauphin, dapple-dawn-drawn Falcon) (Gardner, 1944; Merriman, 2005, 85–111.).6 E hatás magyar közvetítését a tartalmi kötöttségek nyilván nem engedik teljesen. Törekedni rá azonban szükséges.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1.) A tiszta végrímek megőrizhetők, ha a rímképleten lazítunk. Az oktáva petrarcai rímrendje – ABBAABBA – jóval kisebb jelentőségű, mint a végrím tiszta hangzása. A fordításban tehát az első nyolc sor ABABCBCA képletet kapott, cserébe a tiszta végrímekért. Megjegyzem, hogy a szesztinában ez nem sikerült teljesen – ott egy asszonáncra is rákényszerültem. 2.) Ami a sorokon belüli rímeket illeti, ha hű tolmácsolásuk lehetetlen is, színeik itt-ott kiválthatók ekvivalens hatásokkal. Az ismétlődő betűk egymástól távolabbra is helyezhetők. Például a második sorban az r-k-f-t-n-s-h-j csoport: reggel kegyfia fénytrónrököst, hajnal-deresét-hajtót; vagy a kilencedikben a t-z-v-d-l-b: Ittzz viadalt, leget, ó, tollzászlóst, bája-vadont, bele! Harangozásuk halkabb, mint a harsány „korcsolya karcol” vagy a „restül rótt”, de a szöveg akusztikai kohézióját így is erősítik, a hopkinsi hanghoz közelítve azt. Ilyen eszköz továbbá a hosszú mássalhangzó is („reggel”; „toll”; „húzz”; „rebben”; „csillag” stb.). Az angol nyelvben ez ugyan nem létező jelenség, de a magyarban ekvivalens hangfestő kellék lehet. Végezetül a mássalhangzó-torlódásokról: közismert, hogy a magyar nyelv kerülni igyekszik ezt. Hopkins esetében azonban úgy érzem, hogy érdemes bizonyos fokig ellene menni a domesztikált hangzás elvének. Most nem is elsősorban a szóeleji torlódásokról beszélek (például: „trapp”, „trón” „drága”), mert ilyen szavak csak kis számban állnak rendelkezésre. Hanem olyan szóközi kombinációkról, mint az -nt, -ng, -lt, -jt, amelyek gyakoribb használata angolosabb színeket képes a szövegbe csempészni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint említettem, jelen esszében a Windhover zeneiségének bemutatására szorítkozom, lévén, hogy Hopkins versesztétikájában a szavalhatóságnak kitüntetett szerepe van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vers értelmezése és tartalmi közvetítése kisebb feladat. Ellenkezőleg. Még rangos Hopkins-szakértőket is maradandó dilemmákkal szembesít. Paul L. Mariani és Norman H. MacKenzie egyaránt megjegyzi, hogy a szakirodalom számára a vers szó szerinti jelentése szemlátomást hozzáférhetetlen, legfeljebb bizonyos pindaroszi típusú jelentéskonstellációkat tudunk azonosítani benne. Nem tudjuk például, hogy a cím miért a (tájszóval megnevezett) vörösvércsére utal, miközben a leírt spirális körözés más sólyomfajok röptére jellemző. Míg a „ring” igét a negyedik kiadás kommentátora, William Henry Gardner, annak a solymászatban és a lovászatban használatos jelentéseihez köti („köröz”, illetve „lovat futószáron körben futtat”), az ötödik kiadás szerkesztője, MacKenzie, ezt helyteleníti, és inkább a vércsére jellemző lebegő/szitáló repülési technikát igyekszik kihallani a sorból. Nem tudjuk azt sem, hogy a második sorban a „dapple-dawn-drawn” szóösszetétel három lehetséges olvasata közül elsődleges-e valamelyik. Akit az almásderes színű hajnal vonalaz/rajzol? Esetleg vonz? Vagy akit az Almásderes Hajnal (nevű ló) von/húz (fogaton)? Hasonló dilemmák merülnek fel a „buckle” (csatol? vetemedik? nekigyűrkőzik? felszólító vagy felkiáltó mód?), az „in hiding”, a „wimpling”, a „fire”, a „my chevalier” és a szimbólumértékű „Falcon” kapcsán is. E poliszémia és többfelé olvashatóság nagy részét a fordításban természetesen nem lehet megőrizni. Legtöbb esetben választani kellett, egyik vagy másik értelmezést részesítve előnyben (lásd Mariani, 1970; MacKenzie, 1981; Gardner–MacKenzie, 1970).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmondottak tanulságai a következő pontokban összegezhetők: 1.) A szavalhatóságot, ha a szerző esztétikája úgy kívánja, a fordítói hűség legfontosabb zálogának kell tekinteni. 2.) A hangzás megfelelő tolmácsolása Hopkins esetében nem mellőzheti az eredeti prozódia szakszerű ismeretét és annak a magyar ritmizálásai elvek lehetőségeihez szabott asszimilációját. 3.) Ahhoz, hogy az eredeti és a célnyelv a szavak hosszával, a hangsúlyozással és a hangzók összecsengésével kapcsolatos különbségei áthidalhatók legyenek, nem szokványos fordítói eszközökkel is kísérletezni lehet ekvivalens hatások elérése érdekében. Visszatérve az indító kérdésre: Lefordíthatatlan szerző-e Hopkins? Bizonyos szempontból igen. Keveseknek van manapság idejük arra, hogy az értelmezéshez szükséges szakirodalmi apparátust tüzetesen átolvassák. A fentiekben bemutatott formai kritériumok teljesítése még tovább nyújtja a munkafolyamatot. Ha azonban a fordító megengedheti magának, hogy hosszabb időt áldozzon rá, akár optimális fordítások is készülhetnek belőle.
 

Irodalom

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abbot, C. C. (ed.) (1955): The Correspondence of Gerard Manley Hopkins and Richard Watson Dixon. Oxford: Oxford University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

House, H. – Storey, G. (eds.) (1959): The Journals and Papers of Gerard Manley Hopkins. London: Oxford University Press, https://archive.org/stream/in.ernet.dli.2015.460186/2015.460186.The-Journals_djvu.txt]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gardner, W. H. (1944): Gerard Manley Hopkins: A Study of Poetic Idiosyncracy in Relation to Poetic Tradition. London: Secker & Warburg

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gardner, W. H. – MacKenzie, N. H. (eds.) (1970): The Poems of Gerard Manley Hopkins. Oxford: Oxford University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hardy, T. – Hopkins, G. M. (1985): Thomas Hardy és Gerard Manley Hopkins versei. (Vál., szerk. Sz. Kiss Cs., ford. Ferencz Gy. et al.) Budapest: Európa Könyvkiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hopkins, G. M. (2021): Nászdal. (ford. Olty P.) Kalligram, 7, 33–34. https://www.kalligramoz.eu/index.php/Kalligram/Archivum/2021/7-8-2021

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiparsky, P. (1989): Sprung Rhythm. In: Kiparsky, P. – Youmans, G. (eds.): Phonetics and Phonology. Vol. 1.: Rhythm and Meter. San Diego: Academic Press, 305–340. https://web.stanford.edu/~kiparsky/Papers/Sprung_Rhythm_89.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

MacKenzie, N. H. (1981): A Reader’s Guide to Gerard Manley Hopkins. London: Thames and Hudson, https://archive.org/details/readersguidetoge0000mack

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

MacKenzie, N. H. (ed.) (1990): The Poetical Works of Gerard Manley Hopkins. 5th ed. Oxford: Clarendon Press DOI: 10.1093/actrade/9780198118831.book.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mariani, P. (1970): A Commentary on the Complete Poems of Gerard Manley Hopkins. Ithaca–London: Cornell University Press, https://openlibrary.org/books/OL5075862M/A_commentary_on_the_complete_poems_of_Gerard_Manley_Hopkins

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Merriman, E. T. (2005): Corresponding Grace: Hopkins’s Use and Theory of Rhyme. The Hopkins Quarterly, 32, 85–111. https://www.jstor.org/stable/45241495?read-now=1#page_scan_tab_contents

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Olty P. (2020): Magyar rugóritmus. Egy idegen versrendszer honosításáról. Alföld, 8, 46–57. https://epa.oszk.hu/00000/00002/00263/pdf/EPA00002_alfold_2020_08_046-057.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Stephenson, E. A. (1987): What Sprung Rhythm Really Is. (International Hopkins Association Monograph, No. 4) Alma, Ontario

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Wimsatt, J. I. (2006): Hopkins’s Poetics of Speech Sound: Sprung Rhythm, Lettering, Inscape. Toronto: University of Toronto Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Hardy–Hopkins, 1985. A kötetben szereplő fordítások zöme az 1980-as évekre kanonikussá merevült hagyományos magyar fordítói stratégiát követi. Ennek jellemzően áldozatul esik a Hopkins-versek ritmusa, fonetikai színgazdagsága, grammatikai és szemantikai összetettségük idegensége.
2 A vers forrása: B-kézirat (jav. vált.) MacKenzie, 1990, 144.
3 A sprung rhythm Hopkins saját szóalkotása. Jobb híján rugóritmusnak fordítom. Az általam áttekintett prózai munkákban (teljes levelezés és naplók) a szerző egyszer sem tér ki a kifejezés pontos magyarázatára. Legközelebb itt kerülünk a hozzá: „Az erre a ritmusra használt sprung szó jelentése elsősorban váratlan/hirtelen (abrupt) és de jure csak arra az esetre vonatkozik, amikor két egymás után következő hangsúly között nincsenek további szótagok.” (Abbot, 1955, 23.) A sprung múlt idejű participium a spring ige valamelyik tranzitív jelentéséből. Érdemes összevetni a Hopkins által alkotott outride és overrove kifejezésekkel, melyek a ritmust kvázi lovaglásként láttatják, illetve azzal is, hogy a szerző a sprungban az általa running rhythmnek nevezett hagyományos verselés ellentétét látja – míg a jambikus pentameter „fut”, addig a sprung kiszámíthatatlanul „ugrál”. Szabályairól lásd bővebben: Kiparsky, 1989, 305–340; Stephenson, 1987; Wimsatt, 2006. A hangsúlyjelzések Paul Kiparsky javaslatait követik.
4 Egyetlen szótag, mely verslábhosszan ejtendő.
5 Az eredeti szövegben használt fordított szórend utánzása nem mindig kelt ekvivalens hatást. A tárgynak az állítmány elé vetése például a magyar nyelvben természetes is lehet, míg az angolban erősen elbizonytalanítja a mondat jelentését. Az ige és az igekötő előrevetése azonban megközelíti az eredeti inverziók furcsaságát. Lásd például az Epithalamion című versből készült fordításomat: Hopkins, 2021, 33–34.  
6 Egyes Hopkins-versekben mindez komplett hangzósorozatok ismétlésével is kiegészül. Lásd a Hurraying in Harvest című versről közölt korábbi műhelyesszémet: Magyar rugóritmus: Egy idegen versrendszer honosításáról (Olty, 2020, 46–57.).  
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave